Mesél a rög

Lábunk alatt a rög mesél…

Óh hányszor áztathatta vér,

hányszor termett dús kalászokat,

hányszor viselt el kemény fagyokat,

hányszor porzott  siető láb nyomán,

hányszor izzott fel a nap sugarán!

Mennyi mindent elmesél a rög!

Az idő suhan a gyűrött föld fölött;

üde mezők és sötét fenyvesek,

puszta tájak és feltörő hegyek

rögére írva: múlt, jövő, jelen;

lábnyomaink – a történelem.

Drága nekem minden kis morzsalék,

hisz ide térek, ha elér majd a vég.

Megölel óvón és mesél tovább -

ölelhetem az őseim porát.

Porból lettünk és porrá leszünk,

csak az marad meg, mit ma megteszünk

beleírva a porba, rögbe,

hogy megmaradjon így örökre.

Bénán, sután a jót akarjuk,

izzó sebeink könnyel takarjuk,

a harcmezőkön békét keresünk.

Epét kehelyben ne hozzanak nekünk!

Egyet azonban sohasem hagyunk;

ezen a földön mi, itthon vagyunk!

Szívünk e röggel mindig együtt dobog:

csak itt lehetünk egyek, s boldogok!

2011. 09. 18. SZLD.

Célkeresztben

Miért szálka egyesek szemében,

ki nem akar fürdeni szemétben,

aki rendet, tisztaságot tervez,

ki hitében sohasem volt perverz?

Miért baj az, magunkra találni,

s igazunkért mindvégig kiállni?

Nem tanulta meg még Európa,

ezer éve erről szól a nóta!?

Mennyi minden baj van a világban,

atombombák baljós árnyékában,

terrorizmus, robbantások füstje,

szerte forrong az ördögök üstje.

Mennyi minden baj van a világban,

mennyi nyomor, mennyi gazdagság van,

töredéknyi ember dúskál jóban,

milliárdnyi süllyedő hajóban!

Miért baj az, hogy most Magyarország

kézbe veszi gyermekei sorsát?

Évtizedek tenger balfogása

igazodik, ha lassan is, mára.

Aggódnak a demokráciáért,

szagot kapott liberális májért,

mire jönni szerte a világon

dögevőknek sötét raját látom.

Sunyin jönnek felfalni a rendet,

ők határozzák meg majd a „trendet”:

fogyassz, fogyassz, a hitel korlátlan!

(Majd meggebedsz adósság-csapdában!)

Anarchia, káosz és adósság,

ezt szülte a testi, lelki válság!

2

Miért baj az, ha demokráciánkban

hitet teszünk egy új Alkotmányban

levetve a régi, toldozottat,

diktatúrából kifoltozottat?!

Miért vagyunk célkeresztben újra?

Rágalmait miért reánk fújja

már naponta szinte, Európa?

Nézzetek szét Európa-szerte,

csak minálunk vannak bajok rendre?

Görög, spanyol, olasz, sorolhatom,

ott csücsülnek mind a szégyenpadon!

Kicsik vagyunk, kiszolgáltatottak,

ezért példát a bőrünkön hoznak?

Egyet azért nem szabad feledni,

ez az ország kicsi, de nem semmi!

Túlélt tatárt, törököt és császárt,

nácit és a kommunizmus lázát,

Higgyétek el, végig kell csak nézni,

Európát is túl fogja élni!

2010. 01. 12. SZLD.

A meg nem ásott sír

(Nyírő József emlékére)

Pünkösd napján, zúgó szélben

emlékedet megidézem.

Valahol a Székelyföldön

lelkem a lelkedbe öltöm,

s a könnyező felhők alatt

a szívekből virág fakad.

Hamvaidat  megölelve

szívére von a hon földje.

Sötét felhők tovaszállnak,

ravatalnál szívek állnak:

Székelyföld és Magyarország,

kiknek tollal írtad sorsát.

Magyar szavad, székely szíved

húz nekünk szivárvány-ívet!

Ez Istennek ma az adó,

mert a lélek nem eladó!

Akik pedig gáncsot vetnek,

becsületet temettetnek!

Gyűlöletből nem lesz béke,

értenék meg ezt már végre!

2012.05.27. SZLD.