Megjegyzések „ A Köztársaság Kiáltványá”-hoz

A Demokratikus Koalíció elnöksége kiáltványt bocsájtott közre a fenti címmel és azzal a fixa ideával, hogy a demokráciát meg kell védeni. Egy előszó-félében írják” Célunk az 1918-ban, 1946-ban, és 1989-ben megalapított köztársaság negyedik újraalapítása…”

Ennél a gondolatnál kissé elakadtam. Érdemes itt elidőzni. Lássuk csak 1918-at! Az első világháború vereséggel végződött, a háború kitörését 1914-ben ujjongva fogadó tömegek ekkorra már békét akartak. A mindenáron béke koncepciója (Linder) vezetett a teljes kiszolgáltatottsághoz. A köztársaság születésénél bábáskodóknak semmilyen jogállami meghatalmazása nem volt. Nem szándékom a valós eseményeknek megfelelő történelemórát tartani, de azt tudni kell, hogy a kommunista rémuralomhoz, a Tanácsköztársasághoz és aztán Trianonhoz Károlyi Mihály köztársasága vezetett.

1946-ban az ugyancsak elveszített második világháborút követően a megszálló hatalom árnyékában a köztársaság folytatta diadalútját, mely utat a kommunista káderek jelöltek ki a Szovjetúnió koncepciója alapján. Így született meg a Népköztársaság. Megtörtént a demokrácia teljes felszámolása, félmillió ember „malenkij robot”-ra való hurcolása (népi demokrácia – sem nem népi, sem nem demokrácia), ezt követte egyes társadalmi osztályok felszámolása, ellehetetlenítése, tízezrek internálása. Kárpótlás a mai napig nincs és ez a kiáltvány sem beszél róla.

Ez volt a második köztársaság!

1956-ról itt nem esik szó, nem véletlenül! Világos, hogy mi is volt 56 politikai akarata.

1989-ben a kerekasztalnál ülő politikai erők, melyet az uralkodó MSZMP „válogatott” össze és engedett ott helyet foglalni, vértelen, de máig sem teljesen világos paktumokkal váltották le a kommunista, egypárti diktatúrát. Ez a harmadik köztársaság a toldott-foldott, igazított kommunista alkotmánnyal alapozta meg a magyar nép és nemzet anyagi, szellemi és erkölcsi kifosztását.

Nos itt tartunk ma, és csak abban lehet reménykednünk, hogy az új Alaptörvény, -  melyet demokratikus és egyértelmű felhatalmazás alapján alkotott meg a kétharmados többség – új alapokra helyezte a nemzet jövőjét, mely új alapok gyökerei a történelmi múlthoz szorosan kapcsolódnak. Elolvasni ezt a kiáltványt érdekes lehet, mert mindaz felsorolásra kerül benne, mely dolgokat egyáltalán nem valósították meg sem a diktatúra köztársaságaiban, sem az elmúlt 20 évben.

Fellengzős mondatok keverve a szokásos fogalmi zavarossággal értelmezési csavarokkal, melyek tudatosan igyekeztek-igyekeznek összemosni nyilvánvaló ellentéteket és ostobaságokat: zsidó-keresztény tradíció, szeretetvágy kifejezésének nagy, közösségi megnyilvánulása, 1948, 1919, 1945, 1956, 1968, 1989. Nos ezek az évszámok és a mögöttük lévő valós történések bizonyítékai az előbbi mondatomnak. Nem sorolom a történelmi, társadalmi külpolitikai különbségeket, mert nyilvánvalóak.

A továbbiakban, csak kiragadva egy-egy „tételt”: „ a modern (?) balközép politika minden társadalmi konfliktus során következetesen a kiszolgáltatottabb fél mellé áll, védi a gyengébbek jogait.” Igen, ez így van a legbaloldalibb ősi parancsban is: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!”.

Azok írták le ezeket a sorokat, akik az elmúlt 20 év alatt és annak jó részében kiosztották a magyar társadalmat, a privatizációval százezrek kenyerét vették el, a parasztságot is felszámolták gyakorlatilag, az országot a köztársaságot – kiszolgáltatták a nemzetközi tőkének.

Aztán: „Azt tapasztaljuk, hogy Magyarországon az államhatalom lezüllött és erőszakos.” Ezt azok írják, akik 2006. október 23-án meggyalázták, – tudatosan! – megbosszulták 1956-ot az ötvenedik évfordulón!

Még tovább: „Valljuk, hogy a szabad és demokratikus közösség a Köztársaságban formálja meg önmagát.” Mi akkor az angol, a dán, a spanyol, a svéd, stb társadalom, ahol alkotmányos monarchia, királyság van?! Talán ők nem demokratikus társadalmi rendszerben élnek?

Beszélnek a jog uralmáról azok, akiknek fizikai és szellemi elődei koncepciós pereket vezényeltek le, akik az emberi alapjogokat lábbal tiporták 1919-ben, 1945-89-ig terjedő időszakban és 2006-ban is!

Korrupcióról beszél a kiáltványban azok akik „jogszerűen”, de etikátlanul szerezték vagyonukat, például jókor voltak jó helyen. Azok papolnak korrupcióról, akiknek elvtársai százával vannak büntetőeljárás alatt!

Hideg polgárháborúról beszélnek. Igazuk van, a nemzet többsége háborúban áll a poszkommunista, szoclib elittel akik a globális pénzhatalom zsoldosai.

Az új Alaptörvényben az ország hivatalos neve : Magyarország. Utal ez arra is, hogy elsősorban nemzeti alapokon nyugszik a társadalom jogrendje. Az államforma e mellett szinte közömbös lehet.

Összegezve: a „Köztársaság Kiáltványa”, melyet a Demokratikus Koalíció elnöksége nevű társulás jegyez nem más, mint a magát baloldalinak nevező, egy éppen széthullóban lévő politikai párt vergődésének gyümölcse.

Ez a kiáltvány sem menti meg pátosszal telített szövegével az a politikai tömörülést, mely csírájában is nemzetellenes volt és maradt.

Hosszan lehetne ízekre szedni ezt az irományt, és a valóságos tettekkel szembesíteni sorait 1919-től napjainkig az „alkotók” tetteit, de gondolom, ennyi is elegendő.

Elegendő ahhoz, hogy végre tudomásul vegyék, az emberek nem ostobák, nem dőlnek be álságos rókaságoknak, és elegük van a hornokból, medgyesikből, gyurcsányokból, lendvaikból, kunczékból, demszkykből, az off-shore lovagokból és holdudvaraikból.

Elegük van a neoliberális kábításból. A kiáltvány meddő erőlködés, mert nem a szavak, hanem a tettek minősítik a politikát. Ez rájuk és mindenkire vonatkozik.

2011. 10. 20. Szabó László Dezső