Kis türelmet...
dr. Vásony Lajos
(A kémia és vívmányai, II. rész, Kir. Magy. Természettudományi Társulat, Budapest, 1940, 196-199. o.)
A sör ôsrégi eredetû ital. Vannak rá adatok, hogy már az ó-egyiptomiak is fôztek sört. Az ô sörük mai embernek aligha ízlenék, mert az egyrészrôl bizonyára savanykás volt, másfelôl pedig nem tartalmazott komlót, mi a sör mai fogalmához, illetôleg a mai sör zamatához, szorosan hozzátartozik. Komlót a sörfôzéshez csak a XII. század óta használnak.
Komló
A sörfôzés hajdani házi iparból idôk folyamán nagyiparrá fejlôdött. [...] Mai söreink két fô alapanyaga az árpamaláta és a komló. Ahol emellett búzamalátát vagy egyéb pótanyagot használnak, ott a sör minôsége gyengébb.
Sörárpául kétsoros tavaszi árpát használnak. A négy- és hatsoros árpa egyenetlen szemû, ezért csírázása és fejlôdése is egyenetlen, mi a sörgyártás szempontjából hátrányos. A jó sörárpa világos szalmasárga, vékony héjú (8-9% héj), egyenletes szemû, törési felülete lisztes. Megkívánják, hogy 10 nap alatt a szemek 96-100%-a, 3 nap alatt 90-95%-a kicsírázzék. Fehérjetartalma lehetôleg alacsony, maximálisan 12% legyen.
Sör készítése céljából a sörárpából mindenekelôtt malátát kell készíteni, s evégbôl a gondosan megtisztított árpát mindenekelôtt nagy, alul kúposan végzôdô hengerekben beáztatják. A hengerekbôl a vizet idônkint leeresztik, s frissel pótolják, közben pedig alulról erôs levegôáram befuvatásával keverik a vizes árpatömeget, miáltal az árpa jól megmosódik és szellôzôdik. 2-4 nap alatt az árpa kb. 50% vizet vesz fel. Ha a szemek már körömmel szétmetszhetôk, héjuk lehámozható s belsejük közepén fehér, át nem ázott kis rész marad, az áztatást befejezzük.
Az áztatott árpát vagy szérükön, vagy mechanikai készülékekben (szekrény dobok) csíráztatják. A sörmaláta így 8-10 nap alatt készül eI, mikor is a gyökércsíra hossza a mag hosszának mintegy másfélszerese lesz; a levélcsíra a héj alatt marad s a mag 1/2 - 3/4 részéig ér.
Mielôtt tovább követnôk így kicsírázott árpánk vagyis ú. n. zöld malátánk sorsát, vessük fel a kérdést, hogy a sörgyártás szempontjából milyen fontos folyamatok mennek végbe az árpában csíráztatás közben.
A dolog úgy áll, hogy a gabonaszemekben felhalmozott keményítô és fehérje arra való, hogy ebbôl fejlôdjék és növekedjék ki a csíra. Ezek a tartalék tápanyagok oldhatatlanok, azonban a természet gondoskodott arról, hogy csírázáskor a szükséges anyagok mégis oldott állapotban jussanak a csíra növekedésének helyéhez. A csírázó magban e végbôl erôsen ható enzimek keletkeznek, melyek ezt lehetôvé teszik. Egyike (a diasztáz vagy amiláz) a keményítôt cukrosítja, vagyis teszi oldhatóvá, másika a fehérjét oldja (peptáz), harmadika pedig (citáz) a sejtfalakat nyitja meg. Minket elsôsorban a diasztáz érdekel ezek közül, melynek termelésével ugyancsak nem takarékoskodik a csírázó mag: belôle mindenkor olyan sok képzôdik, hogy az árpaszem keményítôjének többszörösét is el tudja cukrosítani.
A felvetett kérdésre tehát azt a feleletet adhatjuk, hogy a malátakészítéskor tulajdonképen egy enzimet, a diasztázt, termeltünk, melyre mint látni fogjuk, ugyancsak nagy szükségünk lesz a továbbiak során.
A zöld maláta nagy víztartalma folytán romlandó, azért ezt szárítják, aszalják. A friss maláta egy, rendszerint 2-3 emeletes aszalóberendezés legfelsô emeletére, annak alsóbb emeleteire kerül, melyeken a hômérséklet fokozatosan emelkedik. A végsô aszalási hômérséklet a pilseni típusú malátáknál 66-88 oC, a bécsi típusúnál 88-100 oC, a bajor típusúnál pedig 94-112 oC. A pilseni típusú maláta világos sárga marad, a bécsi típusú aranysárga lesz, a bajor típusú azonban sötétebb színûvé válik.
Az aszalt malátát most csírátlanító és fényezô gépeken engedik át. A csírákat tördelik és különválasztják. A barna sörök készítésére pörkölt maláta is kell, mely célból a megnedvesített malátát forgó dobokban 120-130 oC-ig hevítik fel.
A maláta így elkészülvén, azt mindenekelôtt hengerszékeken megôrlik, hogy belseje lisztté hulljon szét, héja pedig nagy darabokban maradjon. Ha megtörtént, semmi akadálya sincs, hogy megkezdôdjék a tulajdonképeni sörfôzés. Ez a középeurópai államokban az ú. n. dekokciós eljárással történik, minek ez a lényege :
A malátadarát nagy kerek cefrézô kádban langyos vízzel keverik, és a keverék 1/3 részét fôzôüstbe eresztik. Ezt a részletet itt fokozatosan forrásig melegítik, majd egy ideig forralják, aztán visszaszivattyúzzák a keverék többi részéhez a cefrézô kádba. Ettôl a cefre 50-55 oC-ra melegszik. Ugyanezt az eljárást még kétszer megismétlik, amire a cefre 62-75 oC-ra melegszik fel. Ezután addig keverik a cefrét, míg a keményítô elcukrosodása befejezôdik. Ez onnan vehetô észre, hogy a cefre jódoldattal nem adja a keményítôre jellemzô kék színezôdést.
Közbevetôleg megemlítjük, hogy Európa északi államaiban, Angliában és Amerikában e dekokciós eljárás helyett az ú. n. infuziós eljárást használják, minek lényege, hogy az egész cefrét egyszerre melegítik fel a kellô 65-72 oC-os hômérsékletre.
A sörlé szûrésére szolgáló szûrôkádak kettôs fenekû nagy kerek kádak, melyeknek felsô feneke lyukacsos. Az ide szívatott cefrét ülepítik; s a lerakódott törköly szolgál szûrôként. A leszûrt cefrét, melynek ú. n. extraktja (oldott anyaga) mintegy 92-94% szénhidrátot (ebbôl 74-82% erjeszthetô, a többi pedig dextrin), továbbá 4-6% fehérjét tartalmaz, aztán a komlófôzô üstbe vezetik.
A sörfôzéshez használt komló a Humulus lupulus nôvirágzata. A toboz-pikkelyek belsô részén kehely alakú mirigy van, melyben a sörfôzés szempontjából értékes anyagok: illó olaj, gyanta, csersav és más keserû anyagok foglaltatnak. Az illó olaj és a keserû anyag zamatot, ízt ad, a gyanta pedig antiszeptikus hatású, különösen a tejsavas és rothasztó baktériumok fejlôdését gátolja.
A komlóval való fôzés célja a megalvasztható fehérjék kicsapása, a töményítés és sterilizálás. A cefrét a komlóval 1,5 - 2,5 óráig erôsen forralják. A fôzött sörlevet újból szûrik, azután hûtik. A hûtésnél fontos az; hogy a sörlé levegôt vegyen fel - erre az élesztônek van szüksége -, azután gyors legyen a lehûlés, különösen a veszélyes hôfokok között (50-3 oC), hogy tejsavas, illetôleg vajsavas infekció bajt ne okozzon.
Ezt követôen az erjesztésre kerül a sor, mi mesterségesen hûtött helyiségben történik, hogy ezzel is gátolják a káros baktériumok elszaporodását. A "fenéken erjesztett" sört 5-9 oC, a "felszínen erjesztett" sört 10-25 oC között erjesztik. Evégbôl hektoliterenkint 0,4-0,5 liter sûrû élesztôpéppel keverik a sörlevet. A 20-400 hektoliter nagyságú erjesztôedényeket fából, fémbôl, paraffinozott betonból készítik. Ezekben a lehûtött és élesztôvel kevert sörlé hamarosan erjedni kezd; vastag, sûrû, nyálkás hab borítja felületét; 4-7 nap mulva a hab kezd összeesni, felszíne a komlógyantától megbarnul: a fôérjedés túl van a tetôpontján. 7-14 nap alatt az élesztô leülepedik. Ekkor a sörlé extraktjának 50-60%-a elerjedt, s az új sör lefejthetô az élesztô-üledékrôl (seprûrôl). Az élesztô-ülédék alsó és legfelsô része részben elhalt sejtekbôl, vagy vadélesztôvel kevert sejtekbôl áll, míg középsô rétege az ú. n. "magélesztô". Ezt elkülönítve, jeges vízzel mossák, s ezzel oltják be a következô fôzés friss sörlevét.
A fôerjedés után lefejtett sör utóerjedése és érése az ászok pincében történik. E pincéket állandóan 0 oC-on tartják, hol a sör nagy, belül fehér szurokkal bevont fahordókban vagy fémtartályokban áll, s igen lassú utóerjedésen megy át. A 2-5 hónapos ászokolás alatt lezajlik az utóerjedés, a sör megtisztul és széndioxiddal telítôdik. Ezt a kész sört rendszerint zárt cellulózeszûrôn átsajtolva, most már szállítóhordókba vagy palackokba fejtik. A szállítóhordók belseje szintén fehér szurokkal van bevonva, hogy a sör ne ivódjék be a dongákba s ott késôbb savanyodás, penészedés ne álljon be. A palacksört rendesen pasztôrözik 60-70 oC-nál, hogy tartósabb legyen.
A kész sör alkohol- és extrakttartalma természetesen attól függ, hogy milyen sûrû cefrét készítettek és mennyire erjesztették el. Átlagosan azt mondhatjuk, hogy a sörök alkoholtartalma 2,5-5% közt ingadozik. Az erjedésnél az alkalmazott élesztô-típus szerint a dextrinek, esetleg maltóz is maradhat elerjedetlenül (édes bajor sörök).
Az angol világos ale, a fekete, füstízû porter sörök általában erôsek. A berlini "Weissbier" búza- és árpamalátából fôzött tejsavas erjesztésû zavaros sör. A pilseni sörök a legvilágosabbak, legerôsebben komlózottak. A müncheni sörök a legsötétebbek és gyengén komlózottak. A helyi fogyasztásra készült gyengébb leerjedésû, az exportsör erôsebben leerjesztett, hogy tartósabb legyen. A bécsi típusú sörök (ide tartozik a kôbányai is) a pilseni és müncheni között vannak. Az ú. n. dupla sörök (Bak, Márciusi, Ôszi, Salvátor, Paracelzus) gyengén komlózottak, édesek, ezért a meleg idôszakot nem bírják. Alkoholtartalmuk átlagosan 5-7%.
Élelmiszer-kémiai szempontból az alkoholok szerves vegyületek, amelyekben a szénlánc egy vagy több szénatomjához hidroxilcsoport (-OH) kapcsolódik.
Az alkoholok számos vegyület nyersanyagai. A természetben szabad állapotban, valamint észterek és glükozidok formájában találhatók.
Élelmiszer-ipari szempontból az egyértékű alifás alkoholok a legfontosabbak, amelyek homológ sort alkotnak. Közéjük tartozik az etil-alkohol, amely a szeszes italok alkoholtartalmát adja. Képződésének legrégebben ismert módja az alkoholos erjedés, amelynek során a szőlőcukorból (glükózból) etil-alkohol és széndioxid képződik:
C6H12O6 2CH3-CH2-OH + 2CO2
Az erjedés kiindulási anyaga lehet minden olyan oligo- vagy poliszacharid, amelyből glükóz képződhet. Az alkoholgyártás alapanyagai a cukortartalmú növényi nedvek, például a melasz vagy a cellulóztartalmú növényi hulladékok. Ezekből gyártanak ipari méretekben alkoholt. Az erjesztéshez élesztősejteket alkalmaznak, amelyek azonban 15-20%-nál nagyobb alkoholtartalom esetén elpusztulnak. A töményebb alkoholokat desztillálással gyártják. Az abszolút (vízmentes) alkohol előállításához a vizet meg kell kötni (például bárium-oxiddal, izzított réz-szulfáttal).
Az etil-alkohol színtelen, víztiszta, kellemes szagú, égető ízű folyadék, amelynek forráspontja 78,3 °C. Vízzel és szerves oldószerekkel elegyedik, ekképp jó oldószer. Minden élő szervezet számára erős méreg; a 70%-os alkohol elpusztítja vagy gátolja fejlődésükben a baktériumokat.
Az emberi vér 24-60 mg/l alkoholt tartalmaz, ám alkoholfogyasztás után átmenetileg 0,1-0,3%-ra nőhet, míg a 0,7-0,8% már halálos.
Szeszes italok
A fajtájuktól függően 2-70% közötti etil-alkohol-tartalmúak. Közéjük tartoznak a sörök (2-6%), a borok (10-18%), a likőrök (18-40%) és a pálinkák (38-70%). Élvezeti értéküket az alkoholtartalom mellett az íz-, az illat-, az aroma- és a zamatanyagaik együttesen adják.
Sör
Szénsavdús, üdítő, frissítő hatású ital, amelynek nagy az élvezeti és a tápértéke, ezért egyre népszerűbb. A többi szeszes italhoz képest kisebb az alkoholtartalma. Alapanyaga az árpamaláta és a komló, amelyeket sörélesztővel erjesztenek; a magyar szabvány a búzamaláta használatát is engedélyezi.
A sör gyártása a malátakészítéssel kezdődik, amelynek során az árpaszemeket áztatják és csíráztatják. Ezzel az eljárással az inaktív enzimeket aktivizálják. E szakaszban a zöldmalátát (a kicsíráztatott árpát) az eltarthatóság, valamint a szín- és zamatanyagok kialakítása miatt aszalják. A következő szakasz a sörlé előállítása és a komló főzése. Az első folyamatban a malátát megőrlik és vízben főzik, vagyis cefrézik. Ekkor alakítják ki a sörre jellemző ízeket és a habtartósságot, majd felforralják és szűrik a sörlét. A második lépés célja az enzimek működésének leállítása, majd beállítják a sör extrakttartalmát és az illatkomponenseket. A sörlevet lehűtik, szűrik, centrifugálják és élesztővel beoltják.
A sörkészítés utolsó fázisa az erjesztés. A Saccharomyces carlsbergiensis alkalmazásával a főerjesztés erjesztőkádakban, 4-8 °C-os pincében, hat-tizenkét napig tart, miközben a sör szén-dioxid-tartalma nő, míg a fehérjék és a keserűanyagok mennyisége csökken. Az utóerjedés az ászokpincében történik; itt a sört zárt edényekbe szivattyúzzák, 0-1,5 °C-on, egy-öt hónapig érlelik, amelynek során a sör letisztul, szén-dioxiddal telítődik, s kialakul a jellegzetes íze, zamata. Végül a sört megszűrik és hordókba vagy palackokba fejtik. A minőségi, nem gyors fogyasztásra szánt söröket pasztőrözik.
A sörökben található anyagok
A sör tulajdonképpen egy vizes oldat, amelynek eredeti extrakttartalmát a szénhidrátok (a dextrinek és a maltóz) adják. Az extrakttartalmat a mindig feltüntetett Balling-fokkal (B°) jelölik; ez minél nagyobb, annál értékesebb a sör. További összetevők: fehérjék, glicerin, ásványi sók, B2- és B6-vitamin, nikotinsavamid, pantoténsav, íz- és színanyagok, szénsav, tejsav, ecetsav, borostyánkősav és hangyasav. A hazai sörökben 3,5-6%-nyi etil-alkohol van.
A sörök típusai
A szín alapján megkülönböztetünk világos (pilzeni, dortmundi stb.), félbarna (bécsi stb.) és barna (müncheni stb.) söröket.
Az extrakttartalom alapján vannak kommersz (12 B° alatti) és minőségi sörök.
Az eltarthatóságot illetően pasztőrözött és pasztőrözés nélküli sörökről beszélhetünk. A pasztőrözés nélküli világos sörök a töltést követő nyolc napig őrzik meg minőségüket, míg a pasztőrözött, 12 B°-nál nagyobb extrakttartalmú sörök általában kilencven napig fogyaszthatók
Ez a világos sör a legjobb minőségű ausztrál árpa és komló felhasználásával készült. Az alkotók összeerjedésekor jól felismerhető, egyedi frissítő ízvilágú sört kapunk.
Teljes, erőteljes ízhatású sör egy kis frissítő kesernyés zamattal. Jellemző sűrűségű, friss, ragyogó színű. Talán "draught bitter, azaz kesernyés világosnak" is nevezhetnénk.
Remek példája a robosztus, erőteljes ízű fekete sör családnak. A teljesen egyedi gazdag és sötét állagát a speciálisan pörkölt fekete maláta adja. Sűrű, száraz fekete sör.
Angol hagyományokra építve ezen félbarna sör aroma dús komlóból és a többi sörhöz képest több malátából készült. Színe sötétebb a világos söröknél, erős és frissítő íze népszerűvé tette azok között, akik a rubinszínű, minőségi félbarna söröket kedvelik.
Ez a sör a legjobb minőségű pörkölt malátából készült, melynek alapanyaga az első osztályú dél-ausztrál "kétsoros" árpa. A pörkölt maláta és a speciálisan válogatott tasmániai komló erőteljes ízű sört eredményez, a sötét sör kedvelőinek nagy örömére.
A búzasör, más néven német "fehér" sör, a világos színű, üdítő ízű, remek szomjoltó fanyar, enyhe fűszeres aromával. Ez a sör hordozza a típusának minden előnyös tulajdonságát, a koncentrátum alapanyaga több mint 50%-ban búza.
A pilzeni típusú sör aranyszínű, átlátszó, érezhető kesernyés ízzel, "komlós" karakterű. A Coopers pilzeni söre tipikus, a maláta karakterét vegyíti a komló aromájával, száraz utóízzel.
Gazdag aranysárga színével, kemény fehér habjával, kiegyenlített ízvilágával és kesernyességével egy emlékezetes élményt nyújt. Alkoholfoka magasabb a megszokottól.
Igazi német típusú sör, finom komlóból, száraz utóízzel. Világos színű, erőteljes és tiszta sör.
(A-S) Gagyi sörök tesztje
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó cikkek:
A sör