Kis türelmet...
dr. Vásony Lajos
(A kémia és vívmányai, II. rész, Kir. Magy. Természettudományi Társulat, Budapest, 1940, 196-199. o.)
A sör ôsrégi eredetû ital. Vannak rá adatok, hogy már az ó-egyiptomiak is fôztek sört. Az ô sörük mai embernek aligha ízlenék, mert az egyrészrôl bizonyára savanykás volt, másfelôl pedig nem tartalmazott komlót, mi a sör mai fogalmához, illetôleg a mai sör zamatához, szorosan hozzátartozik. Komlót a sörfôzéshez csak a XII. század óta használnak.
Komló
A sörfôzés hajdani házi iparból idôk folyamán nagyiparrá fejlôdött. [...] Mai söreink két fô alapanyaga az árpamaláta és a komló. Ahol emellett búzamalátát vagy egyéb pótanyagot használnak, ott a sör minôsége gyengébb.
Sörárpául kétsoros tavaszi árpát használnak. A négy- és hatsoros árpa egyenetlen szemû, ezért csírázása és fejlôdése is egyenetlen, mi a sörgyártás szempontjából hátrányos. A jó sörárpa világos szalmasárga, vékony héjú (8-9% héj), egyenletes szemû, törési felülete lisztes. Megkívánják, hogy 10 nap alatt a szemek 96-100%-a, 3 nap alatt 90-95%-a kicsírázzék. Fehérjetartalma lehetôleg alacsony, maximálisan 12% legyen.
Sör készítése céljából a sörárpából mindenekelôtt malátát kell készíteni, s evégbôl a gondosan megtisztított árpát mindenekelôtt nagy, alul kúposan végzôdô hengerekben beáztatják. A hengerekbôl a vizet idônkint leeresztik, s frissel pótolják, közben pedig alulról erôs levegôáram befuvatásával keverik a vizes árpatömeget, miáltal az árpa jól megmosódik és szellôzôdik. 2-4 nap alatt az árpa kb. 50% vizet vesz fel. Ha a szemek már körömmel szétmetszhetôk, héjuk lehámozható s belsejük közepén fehér, át nem ázott kis rész marad, az áztatást befejezzük.
Az áztatott árpát vagy szérükön, vagy mechanikai készülékekben (szekrény dobok) csíráztatják. A sörmaláta így 8-10 nap alatt készül eI, mikor is a gyökércsíra hossza a mag hosszának mintegy másfélszerese lesz; a levélcsíra a héj alatt marad s a mag 1/2 - 3/4 részéig ér.
Mielôtt tovább követnôk így kicsírázott árpánk vagyis ú. n. zöld malátánk sorsát, vessük fel a kérdést, hogy a sörgyártás szempontjából milyen fontos folyamatok mennek végbe az árpában csíráztatás közben.
A dolog úgy áll, hogy a gabonaszemekben felhalmozott keményítô és fehérje arra való, hogy ebbôl fejlôdjék és növekedjék ki a csíra. Ezek a tartalék tápanyagok oldhatatlanok, azonban a természet gondoskodott arról, hogy csírázáskor a szükséges anyagok mégis oldott állapotban jussanak a csíra növekedésének helyéhez. A csírázó magban e végbôl erôsen ható enzimek keletkeznek, melyek ezt lehetôvé teszik. Egyike (a diasztáz vagy amiláz) a keményítôt cukrosítja, vagyis teszi oldhatóvá, másika a fehérjét oldja (peptáz), harmadika pedig (citáz) a sejtfalakat nyitja meg. Minket elsôsorban a diasztáz érdekel ezek közül, melynek termelésével ugyancsak nem takarékoskodik a csírázó mag: belôle mindenkor olyan sok képzôdik, hogy az árpaszem keményítôjének többszörösét is el tudja cukrosítani.
A felvetett kérdésre tehát azt a feleletet adhatjuk, hogy a malátakészítéskor tulajdonképen egy enzimet, a diasztázt, termeltünk, melyre mint látni fogjuk, ugyancsak nagy szükségünk lesz a továbbiak során.
A zöld maláta nagy víztartalma folytán romlandó, azért ezt szárítják, aszalják. A friss maláta egy, rendszerint 2-3 emeletes aszalóberendezés legfelsô emeletére, annak alsóbb emeleteire kerül, melyeken a hômérséklet fokozatosan emelkedik. A végsô aszalási hômérséklet a pilseni típusú malátáknál 66-88 oC, a bécsi típusúnál 88-100 oC, a bajor típusúnál pedig 94-112 oC. A pilseni típusú maláta világos sárga marad, a bécsi típusú aranysárga lesz, a bajor típusú azonban sötétebb színûvé válik.
Az aszalt malátát most csírátlanító és fényezô gépeken engedik át. A csírákat tördelik és különválasztják. A barna sörök készítésére pörkölt maláta is kell, mely célból a megnedvesített malátát forgó dobokban 120-130 oC-ig hevítik fel.
A maláta így elkészülvén, azt mindenekelôtt hengerszékeken megôrlik, hogy belseje lisztté hulljon szét, héja pedig nagy darabokban maradjon. Ha megtörtént, semmi akadálya sincs, hogy megkezdôdjék a tulajdonképeni sörfôzés. Ez a középeurópai államokban az ú. n. dekokciós eljárással történik, minek ez a lényege :
A malátadarát nagy kerek cefrézô kádban langyos vízzel keverik, és a keverék 1/3 részét fôzôüstbe eresztik. Ezt a részletet itt fokozatosan forrásig melegítik, majd egy ideig forralják, aztán visszaszivattyúzzák a keverék többi részéhez a cefrézô kádba. Ettôl a cefre 50-55 oC-ra melegszik. Ugyanezt az eljárást még kétszer megismétlik, amire a cefre 62-75 oC-ra melegszik fel. Ezután addig keverik a cefrét, míg a keményítô elcukrosodása befejezôdik. Ez onnan vehetô észre, hogy a cefre jódoldattal nem adja a keményítôre jellemzô kék színezôdést.
Közbevetôleg megemlítjük, hogy Európa északi államaiban, Angliában és Amerikában e dekokciós eljárás helyett az ú. n. infuziós eljárást használják, minek lényege, hogy az egész cefrét egyszerre melegítik fel a kellô 65-72 oC-os hômérsékletre.
A sörlé szûrésére szolgáló szûrôkádak kettôs fenekû nagy kerek kádak, melyeknek felsô feneke lyukacsos. Az ide szívatott cefrét ülepítik; s a lerakódott törköly szolgál szûrôként. A leszûrt cefrét, melynek ú. n. extraktja (oldott anyaga) mintegy 92-94% szénhidrátot (ebbôl 74-82% erjeszthetô, a többi pedig dextrin), továbbá 4-6% fehérjét tartalmaz, aztán a komlófôzô üstbe vezetik.
A sörfôzéshez használt komló a Humulus lupulus nôvirágzata. A toboz-pikkelyek belsô részén kehely alakú mirigy van, melyben a sörfôzés szempontjából értékes anyagok: illó olaj, gyanta, csersav és más keserû anyagok foglaltatnak. Az illó olaj és a keserû anyag zamatot, ízt ad, a gyanta pedig antiszeptikus hatású, különösen a tejsavas és rothasztó baktériumok fejlôdését gátolja.
A komlóval való fôzés célja a megalvasztható fehérjék kicsapása, a töményítés és sterilizálás. A cefrét a komlóval 1,5 - 2,5 óráig erôsen forralják. A fôzött sörlevet újból szûrik, azután hûtik. A hûtésnél fontos az; hogy a sörlé levegôt vegyen fel - erre az élesztônek van szüksége -, azután gyors legyen a lehûlés, különösen a veszélyes hôfokok között (50-3 oC), hogy tejsavas, illetôleg vajsavas infekció bajt ne okozzon.
Ezt követôen az erjesztésre kerül a sor, mi mesterségesen hûtött helyiségben történik, hogy ezzel is gátolják a káros baktériumok elszaporodását. A "fenéken erjesztett" sört 5-9 oC, a "felszínen erjesztett" sört 10-25 oC között erjesztik. Evégbôl hektoliterenkint 0,4-0,5 liter sûrû élesztôpéppel keverik a sörlevet. A 20-400 hektoliter nagyságú erjesztôedényeket fából, fémbôl, paraffinozott betonból készítik. Ezekben a lehûtött és élesztôvel kevert sörlé hamarosan erjedni kezd; vastag, sûrû, nyálkás hab borítja felületét; 4-7 nap mulva a hab kezd összeesni, felszíne a komlógyantától megbarnul: a fôérjedés túl van a tetôpontján. 7-14 nap alatt az élesztô leülepedik. Ekkor a sörlé extraktjának 50-60%-a elerjedt, s az új sör lefejthetô az élesztô-üledékrôl (seprûrôl). Az élesztô-ülédék alsó és legfelsô része részben elhalt sejtekbôl, vagy vadélesztôvel kevert sejtekbôl áll, míg középsô rétege az ú. n. "magélesztô". Ezt elkülönítve, jeges vízzel mossák, s ezzel oltják be a következô fôzés friss sörlevét.
A fôerjedés után lefejtett sör utóerjedése és érése az ászok pincében történik. E pincéket állandóan 0 oC-on tartják, hol a sör nagy, belül fehér szurokkal bevont fahordókban vagy fémtartályokban áll, s igen lassú utóerjedésen megy át. A 2-5 hónapos ászokolás alatt lezajlik az utóerjedés, a sör megtisztul és széndioxiddal telítôdik. Ezt a kész sört rendszerint zárt cellulózeszûrôn átsajtolva, most már szállítóhordókba vagy palackokba fejtik. A szállítóhordók belseje szintén fehér szurokkal van bevonva, hogy a sör ne ivódjék be a dongákba s ott késôbb savanyodás, penészedés ne álljon be. A palacksört rendesen pasztôrözik 60-70 oC-nál, hogy tartósabb legyen.
A kész sör alkohol- és extrakttartalma természetesen attól függ, hogy milyen sûrû cefrét készítettek és mennyire erjesztették el. Átlagosan azt mondhatjuk, hogy a sörök alkoholtartalma 2,5-5% közt ingadozik. Az erjedésnél az alkalmazott élesztô-típus szerint a dextrinek, esetleg maltóz is maradhat elerjedetlenül (édes bajor sörök).
Az angol világos ale, a fekete, füstízû porter sörök általában erôsek. A berlini "Weissbier" búza- és árpamalátából fôzött tejsavas erjesztésû zavaros sör. A pilseni sörök a legvilágosabbak, legerôsebben komlózottak. A müncheni sörök a legsötétebbek és gyengén komlózottak. A helyi fogyasztásra készült gyengébb leerjedésû, az exportsör erôsebben leerjesztett, hogy tartósabb legyen. A bécsi típusú sörök (ide tartozik a kôbányai is) a pilseni és müncheni között vannak. Az ú. n. dupla sörök (Bak, Márciusi, Ôszi, Salvátor, Paracelzus) gyengén komlózottak, édesek, ezért a meleg idôszakot nem bírják. Alkoholtartalmuk átlagosan 5-7%.
Élelmiszer-kémiai szempontból az alkoholok szerves vegyületek, amelyekben a szénlánc egy vagy több szénatomjához hidroxilcsoport (-OH) kapcsolódik.
Az alkoholok számos vegyület nyersanyagai. A természetben szabad állapotban, valamint észterek és glükozidok formájában találhatók.
Élelmiszer-ipari szempontból az egyértékű alifás alkoholok a legfontosabbak, amelyek homológ sort alkotnak. Közéjük tartozik az etil-alkohol, amely a szeszes italok alkoholtartalmát adja. Képződésének legrégebben ismert módja az alkoholos erjedés, amelynek során a szőlőcukorból (glükózból) etil-alkohol és széndioxid képződik:
C6H12O6 2CH3-CH2-OH + 2CO2
Az erjedés kiindulási anyaga lehet minden olyan oligo- vagy poliszacharid, amelyből glükóz képződhet. Az alkoholgyártás alapanyagai a cukortartalmú növényi nedvek, például a melasz vagy a cellulóztartalmú növényi hulladékok. Ezekből gyártanak ipari méretekben alkoholt. Az erjesztéshez élesztősejteket alkalmaznak, amelyek azonban 15-20%-nál nagyobb alkoholtartalom esetén elpusztulnak. A töményebb alkoholokat desztillálással gyártják. Az abszolút (vízmentes) alkohol előállításához a vizet meg kell kötni (például bárium-oxiddal, izzított réz-szulfáttal).
Az etil-alkohol színtelen, víztiszta, kellemes szagú, égető ízű folyadék, amelynek forráspontja 78,3 °C. Vízzel és szerves oldószerekkel elegyedik, ekképp jó oldószer. Minden élő szervezet számára erős méreg; a 70%-os alkohol elpusztítja vagy gátolja fejlődésükben a baktériumokat.
Az emberi vér 24-60 mg/l alkoholt tartalmaz, ám alkoholfogyasztás után átmenetileg 0,1-0,3%-ra nőhet, míg a 0,7-0,8% már halálos.
Szeszes italok
A fajtájuktól függően 2-70% közötti etil-alkohol-tartalmúak. Közéjük tartoznak a sörök (2-6%), a borok (10-18%), a likőrök (18-40%) és a pálinkák (38-70%). Élvezeti értéküket az alkoholtartalom mellett az íz-, az illat-, az aroma- és a zamatanyagaik együttesen adják.
Sör
Szénsavdús, üdítő, frissítő hatású ital, amelynek nagy az élvezeti és a tápértéke, ezért egyre népszerűbb. A többi szeszes italhoz képest kisebb az alkoholtartalma. Alapanyaga az árpamaláta és a komló, amelyeket sörélesztővel erjesztenek; a magyar szabvány a búzamaláta használatát is engedélyezi.
A sör gyártása a malátakészítéssel kezdődik, amelynek során az árpaszemeket áztatják és csíráztatják. Ezzel az eljárással az inaktív enzimeket aktivizálják. E szakaszban a zöldmalátát (a kicsíráztatott árpát) az eltarthatóság, valamint a szín- és zamatanyagok kialakítása miatt aszalják. A következő szakasz a sörlé előállítása és a komló főzése. Az első folyamatban a malátát megőrlik és vízben főzik, vagyis cefrézik. Ekkor alakítják ki a sörre jellemző ízeket és a habtartósságot, majd felforralják és szűrik a sörlét. A második lépés célja az enzimek működésének leállítása, majd beállítják a sör extrakttartalmát és az illatkomponenseket. A sörlevet lehűtik, szűrik, centrifugálják és élesztővel beoltják.
A sörkészítés utolsó fázisa az erjesztés. A Saccharomyces carlsbergiensis alkalmazásával a főerjesztés erjesztőkádakban, 4-8 °C-os pincében, hat-tizenkét napig tart, miközben a sör szén-dioxid-tartalma nő, míg a fehérjék és a keserűanyagok mennyisége csökken. Az utóerjedés az ászokpincében történik; itt a sört zárt edényekbe szivattyúzzák, 0-1,5 °C-on, egy-öt hónapig érlelik, amelynek során a sör letisztul, szén-dioxiddal telítődik, s kialakul a jellegzetes íze, zamata. Végül a sört megszűrik és hordókba vagy palackokba fejtik. A minőségi, nem gyors fogyasztásra szánt söröket pasztőrözik.
A sörökben található anyagok
A sör tulajdonképpen egy vizes oldat, amelynek eredeti extrakttartalmát a szénhidrátok (a dextrinek és a maltóz) adják. Az extrakttartalmat a mindig feltüntetett Balling-fokkal (B°) jelölik; ez minél nagyobb, annál értékesebb a sör. További összetevők: fehérjék, glicerin, ásványi sók, B2- és B6-vitamin, nikotinsavamid, pantoténsav, íz- és színanyagok, szénsav, tejsav, ecetsav, borostyánkősav és hangyasav. A hazai sörökben 3,5-6%-nyi etil-alkohol van.
A sörök típusai
A szín alapján megkülönböztetünk világos (pilzeni, dortmundi stb.), félbarna (bécsi stb.) és barna (müncheni stb.) söröket.
Az extrakttartalom alapján vannak kommersz (12 B° alatti) és minőségi sörök.
Az eltarthatóságot illetően pasztőrözött és pasztőrözés nélküli sörökről beszélhetünk. A pasztőrözés nélküli világos sörök a töltést követő nyolc napig őrzik meg minőségüket, míg a pasztőrözött, 12 B°-nál nagyobb extrakttartalmú sörök általában kilencven napig fogyaszthatók
Ez a világos sör a legjobb minőségű ausztrál árpa és komló felhasználásával készült. Az alkotók összeerjedésekor jól felismerhető, egyedi frissítő ízvilágú sört kapunk.
Draught - sűrű világosTeljes, erőteljes ízhatású sör egy kis frissítő kesernyés zamattal. Jellemző sűrűségű, friss, ragyogó színű. Talán "draught bitter, azaz kesernyés világosnak" is nevezhetnénk.
Stout - feketeRemek példája a robosztus, erőteljes ízű fekete sör családnak. A teljesen egyedi gazdag és sötét állagát a speciálisan pörkölt fekete maláta adja. Sűrű, száraz fekete sör.
Bitter - angol félbarnaAngol hagyományokra építve ezen félbarna sör aroma dús komlóból és a többi sörhöz képest több malátából készült. Színe sötétebb a világos söröknél, erős és frissítő íze népszerűvé tette azok között, akik a rubinszínű, minőségi félbarna söröket kedvelik.
Classic old dark - barnaEz a sör a legjobb minőségű pörkölt malátából készült, melynek alapanyaga az első osztályú dél-ausztrál "kétsoros" árpa. A pörkölt maláta és a speciálisan válogatott tasmániai komló erőteljes ízű sört eredményez, a sötét sör kedvelőinek nagy örömére.
A búzasör, más néven német "fehér" sör, a világos színű, üdítő ízű, remek szomjoltó fanyar, enyhe fűszeres aromával. Ez a sör hordozza a típusának minden előnyös tulajdonságát, a koncentrátum alapanyaga több mint 50%-ban búza.
Pilsner - pilzeni típusA pilzeni típusú sör aranyszínű, átlátszó, érezhető kesernyés ízzel, "komlós" karakterű. A Coopers pilzeni söre tipikus, a maláta karakterét vegyíti a komló aromájával, száraz utóízzel.
Heritage lagerGazdag aranysárga színével, kemény fehér habjával, kiegyenlített ízvilágával és kesernyességével egy emlékezetes élményt nyújt. Alkoholfoka magasabb a megszokottól.
Igazi német típusú sör, finom komlóból, száraz utóízzel. Világos színű, erőteljes és tiszta sör.
(A-S) Gagyi sörök tesztje
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó cikkek:
A sör