Kis türelmet...
– A munkahelyen töltött műszak után, sokszor a család helyett foglalkozunk a mentési feladatokkal, valamint tudásunk szinten tartásával. Például a kutyával naponta kell tréningezni, s hetente legalább egyszer a köteles mentést is gyakorolni kell – tette hozzá Bodor Csaba Ferenc, az egység alapító tagja.
A megyében egyedüli Pécsi Speciális Mentőcsoport 2001-ben alakult, azóta több mint hetven bevetésen vannak túl. A csapatról „békeidőben” keveset hallani, csak akkor kerülnek reflektorfénybe, ha valamilyen mentésben működnek közre. Mindezt a tagok különösebben nem bánják, hiszen, amint mondják, nem szerepelni akarnak, hanem menteni. Céljuk – és ezt teljesíteni is tudják –, hogy egy óra alatt a megye bármelyik pontjára elérjenek, ha riasztják őket.
Arra a kérdésre, hogy miben különbözik a csoport a „hagyományos” mentőktől, azt mondják, annyiban, hogy például egy nehezen megközelíthető üregben rekedt, gerincsérülést szenvedett emberhez el tudják juttatni az orvost, és további sérülések veszélye nélkül ki is tudják emelni. Az alpin-technológia mellett a vízi mentésben is segíteni tudnak búváraik révén, mindemellett eltűnt emberek felkutatásában is közreműködnek, akár kutyás kereséssel.
Egyikük, Kocsis Krisztián elmondta azt is, néha kifejezetten vicces esetek is történnek. Pár éve Orfűn vettek részt egy bemutatón, aminek a vége után a strandra készülődtek, amikor egy kétségbe esett asszony megkérdezte tőlük, tudnak-e fára mászni. Kiderült, hogy egy Nagy Sándor papagáj, ami gazdája szerint még sosem repült, elszabadult, és az egyik fára csücsült. A vékony ágak miatt össze kellett szerelniük a köteleket, úgy eredtek a nyomába, s mikor már majdnem elérték, bemutatta, hogy mégis tud repülni, és huss, átszállt egy másik fára. Azon végül meg tudták fogni, mire hatalmas tapsot kaptak a bámészkodóktól.
Persze a mentősök feladatai ritkán vidámak, sőt. A csoport tagjai elmesélték, a tavalyi tiszai árvíz során az egyik legveszélyeztetettebb településre, Szelevénybe hívták őket segíteni. Többek között a világítás biztosítása, és az esetleges sérültek ellátása volt a feladatuk, de a kitelepítésre kijelöltek elszállításában is részt vettek. Torokszorító volt, mert sokan nem akarták elhagyni házaikat, de muszáj volt menniük, nem volt kecmec. Ugyanakkor csak a haszonállatokat volt szabad felpakolniuk a teherkocsikra, a háziállatokat nem vihették magukkal.
A pécsi csoport ugyancsak részt vett a vajdasági Nagybecskerekiben történt buszbaleset sérültjeinek mentésében is, Srí Lankán az egészségügyi csoportjuk több mint négyszáz beteget látott el. 2005-ben ők találták meg hosszas keresés után az Orfűn vízbe fúlt fiú holttestét, és a közelmúltban a pécsi Centrál-tóba veszett két férfi holttestének kiemelésében is részt vettek.
Legutóbb a mohácsi Cigány-zátonynál a Dunában elmerült fiú keresésénél dolgoztak, ahol a búvárok már csak a holttestet találták meg.
Amint mondják, ezek a szomorú esetek őket is nagyon elkeserítették, hiszen „életeket szeretnének menteni, nem pedig halottakat keresni”.
Ápoló, kutyás kereső, alpinista, mentős...Bodor Csaba Ferenc
A harminchárom éves, pécsi fiatalember tizennégy esztendeje mentőápolóként tevékenykedik. A Pécsi Speciális Mentőcsoport kuratóriumának a tagja. Nős, egy két és fél éves gyermek édesapja. A Kapitány névre hallgató, német juhászkutya gazdája – a különlegesen kiképzett kutya szintén a csapat aktív tagja. Bodor Csaba Ferenc az egészségügyi stábban vesz részt, és a kutyavezetők koordinátora.
Kocsis Krisztián
A jelenleg mentőtiszt-hallgató öt éve mentő szakápolóként dolgozik a baranyai megyeszékhelyen. Huszonhat éves, Pécsett él, élettársi kapcsolatban.
A Pécsi Speciális Mentőcsoport munkájába két esztendeje, 2005-ben kapcsolódott be. Ő, akárcsak jó néhány társa, baráti kapcsolatain keresztül ismerte meg a csoportot. Hivatása révén a különleges mentők egészségügyi feladataiban vállal szerepet.
Szederkényi Nándor
A mentőcsoport egyik motorja, mozgatója harminchárom éves, Pécsett él. Egy gyermeke van, kisfia tizenkét éves. Elvált, barátnőjével él. A tűzoltóként a baranyai megyeszékhelyen dolgozó férfi harmadik esztendeje tagja pécsi speciális mentőknek. Az alpin-technikai szakág (azaz a „kötelesek”) vezetője. Szakterületének művelői számára ezzel kapcsolatos kiképzéseket, gyakorlatokat is vezet.
Nagy Judit
A harminchárom éves, budapesti nő a pécsi különleges mentőcsoport aktív részese, ahova az egyik taghoz fűződő kapcsolatának betudhatóan került. A főiskolán jelenleg is buddhizmust tanuló fiatal nőnek „nem volt más választása”, magánélete összefonódott a mentéssel, amit már saját hivatásának is érez. Gyakran tartózkodik Pécsett, s ilyenkor részt vesz a gyakorlatokon, s ha kell, az éles bevetéseken is.
A tárcájukat is kinyitják A Pécsi Speciális Mentőcsoport kiemelten közhasznú alapítvány, így az adózók élhetnek feléjük az egyszázalékos felajánlásukkal. A pénzre égető szükségük lenne, költségeik – évente mintegy másfél millió forint – jelentős részt saját pénzükből pótolják.
A kuratórium elnöke Molnár Károly, az egészségügyi csoportot dr. Bóna Ernő vezeti, Richter Dorottya a gyakorlatokat szervezi, a csapat egyik fő mozgatója pedig Kis-Nagy Gyula, aki alapító tag.
Korábban volt a csoportnak kocsija, de el kellett adniuk. Most saját járműveiket használják, ha menniük kell. Ugyancsak hiányzik számukra egy állandó telephely, valamint egy mentőcsónak.
Ők sem szupermenek A 18 tagú csoport örömmel veszi azoknak a jelentkezését, akik kedvet, és főképp elhivatottságot éreznek a mentési feladatokhoz. Amint a tagok elmondták, a szükséges ismeretek jelentős része szinte bárki számára elsajátíthatók, s az oktatásban is segíteni tudnak. Nem szupermeneket várnak soraikba, s magukat sem tartják azoknak.
Aki a csoport segítségét kéri, a 105-ös vagy a 112-es segélyhívó számokon keresztül érheti el őket, a tagok saját riadóláncukat használva perceken belül riasztják egymást, és máris indulnak. A speciális mentők-
ről további információkat a www.pecsispecmento.hu weblapon találhatnak az érdeklődők.
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó cikkek:
katasztrofa
Olajozott pusztítás