A kifejezés helye vezet el a meghatározás utolsó, fontos tényezőjének megmagyarázásához. A kifejezés, az általános érvényű szó megtalálása igen fontos,, de még az sem elég, hogy a művet művé, az életnek nyers darabja helyett irodalmi alkotássá tegye..

 A szót nemcsak megválasztani kell helyesen, hanem elhelyezni is: oda , ahol általános jelentősége kellő erővel érvényesül.

A maga helyén a legegyszerűbb szó nagyobb hatást tehet, mintha válogatott nagy szavak tucatjával dobálódzunk. "Nagy" szavakat a maguk helyén bőven találunk a görög klasszikus tragédiaírók, vagy Shakepeare műveiben, Berzsenyi és Vörösmarty költeményeiben.

Ezek a szavak rendelkezésére állnak mindenkinek.. De középszerű, gyenge költők rosszul járnak velük. Náluk üresen dörömbölnek, sőt néha komikusan hatnak az ilyen szavak: mennydörgő, viharos, förgeteges, száguldó, forrongó stb. Mintha üres hordókat görgetnének a fejünk felett. Jobban érthető a "kellő helyről", ha egy egészen egyszerű szót, a kellő helyére teszünk. Kinek ne siklott volna a tekintete közömbösen tovább, egy háztartási bolt cégtábláján olvasható "kékitő" szót látván.

És ki tudja szívdobbanás nélkül olvasni József Attila Mama című versét, amelynek utolsó soraiban a szegény, fáradt mosónő "kékítőt old az ég vizében" ?

(Benedek Marcell: Az olvasásá művészete)