A költői nyelv nem sokban tér el a hétköznapi nyelvtől.

Az elbeszélő, vagy a szinpadi irodalom nyelve meg éppen nem. Voltak irodalmi irányok, amelyek a hétköznapi élet dolgaít, ha egyáltalán megemlítették, csak finomlodó körülírással fejezték ki. A mai iró igyekszik azt a látszatot kellteni, hogy a történetet egy közvetlen egyszerűséggel, s ugyanazokkal a szavakkal írja meg, ahogy a barátjának elbeszélné, ha párbeszédet sző a történetbe, az olyannak látstik, mintha az életben szóról, szóra úgy hangzott volna el.

De csak látszik.

Műkedvelő írók gyakran esnek áldozatul ennek , amikor az igazi író egyszerűségét utánozni akarják.

Sokszor megesküsznek, hogy az a bizonyos beszélgetés az életben szóról szóra úgy hangzott el, s nem értik, hogy a bíráló miért érzi mégis hazugnak.

(Benedek Marcell: Az olvasás művészete)