Bokor Jánost

márc. 15 - e alkalmával

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG ARANY ÉRDEMKERESZTJE

-

 vel tüntették ki!

 Bokor János: „Azt mondják, az ember a magyar nótát a bölcsőben tanulja meg, s onnan fejleszti tovább. Ha leültünk beszélgetni, néhány korsó sör után csak ott lyukadtunk ki, hogy „a kanyargó Tisza partján ott születtem én”. A sok nótázás közben egyszer csak felmerült a kérdés, hogy ha már ennyire jól megy az éneklés, miért nem csinálom hivatásszerűen. Megtudtam, hogy Budapesten van ilyen képzés, így fogtam magam, és felköltöztem.”

Te vagy nékem az az asszony 

 Bokor János vall arról, hogy milyen gyökerekből táplálkozik művészete, a magyar nóta szeretete:

Vidéki faluban született magyarnóta-énekes vagyok. Akkoriban másként éltek az emberek, nem volt televízió, így összejártak beszélgetni a barátok, s közben mindig előkerült egy-egy nóta a tarsolyból. Amikor vasárnap felkerekedtünk a családdal, s elmentünk keresztapámhoz vagy apám valamelyik barátjához, esetleg sátoros esküvőkön mulattunk, akkor mindenkinek volt nótája. Azt mondják, az ember a magyar nótát a bölcsőben tanulja meg, s onnan fejleszti tovább. Nem mondom, szerettük mi fiatalon a Beatlest is, de ha leültünk beszélgetni, néhány korsó sör után csak ott lyukadtunk ki, hogy „a kanyargó Tisza partján ott születtem én”. A sok nótázás közben egyszer csak felmerült a kérdés, hogy ha már ennyire jól megy az éneklés, miért nem csinálom hivatásszerűen. Miután leszereltem a honvédségtől, egy koncerten a fellépő művészektől megtudtam, hogy Budapesten van ilyen képzés, így fogtam magam, és felköltöztem. A Vörös Csillag Traktorgyárban kezdtem el dolgozni, közben pedig Budára jártam Dr. Molnár Imre professzorhoz éneklést tanulni.

Ennek a műfajnak nagyon nagy jelentősége volt, s volna még ma is, ha nem tágult volna így ki a világ. Beáramlott külföldről az angolszász muzsika, ami önmagában nem volna baj, viszont a fiataloknak már nem tanítanak népdalokat, így nem is szeretik meg azokat. Pedagógus rokonaim mesélik, hogy a gyerekek énekórán cikinek érzik a népdalokat. A nosztalgiának sincs olyan szerepe már, mint lennie kellene, ezért mostohává vált a műfaj. Hála istennek, azért még mindig van egy korosztály, az idősebb generáció, melynek tagjai nagyon igénylik és szeretik ezt a műfajt, mindig öröm nekik énekelni.