ÖREGEDŐ KEZEM Verhaeren Öregedő kezem, mig te itt a sötét tűzhelynél szenderegsz, homlokodhoz emelve elsimítom hajad, s úgy csókolom ma este nagy pilláid alatt szemed rejtett tüzét. Ó, áldott béke e gyönyörű esti csendben! Szemem visszafelé nézi az éveket, és oly tökéletes egyszerre életed, hogy könnyes hódolat remegi át szerelmem. S mint mikor még csupán jegyesed voltam: ím, térdelve hajolok ma is kebled fölé, hol édes szived dobog, és az ujjaim épp oly tiszták és szűziek, mint gondolataim. (Szabó Lőrinc) Címkék: vers Bejegyzést olvasták: 4 2 hozzászólás [ + ] új hozzászólás 1 - 2 Oldal 1 / 1 Magoca 3 órája[ + ] válasz erre anutyi 4 órája[ + ] válasz erre Devecseri Gábor: Minden, ami van Minden, ami van, versre méltó és ami nincs, az is. Az esti szélben fodrozódó kék tó, a lányok ajka is, a köd, a kés, az alma is, a dombok halma is; s mi meg sem álmodottként száll az éjben, mind úgy eseng, hogy édes dalba térjen, ha belehalna is! A föld beszéde zúg az árban, ez szól a dalban is. Szívünk egy kis szívet visel magában, mely hű, ha ő hamis, vigyáz a fényre alva is, zenél hallgatva is, csak őt sebzi meg a szerelmes ének; minden, ami van, fáj a szív szívének és ami nincs, az is. perzsi , 2 napja AZ ELSŐ SZERELEM Szívem zsenge szerelmeit El nem törli tehát a repülő idő, Sem más lyányka kacér szeme Fel nem bontja, Dudim! rózsabilincsemet, Mely még szép fiatal korom Boldog napja alatt öszveszövött veled! Mint egy számkivetett sohajt Édes honja felé, hol csecsemő szopott, S ifjú élte virágozott: Hozzád vissza-ohajt szívem s epedve kér. A csendes liget ernyein, A zúgó Balaton déli vidékein Látják hullani könnyemet A csendes patakok s Delia csillaga. Gyakran kellemes álmaim Bájos leplegiben véled ölelkezem; Elgyengülve borulsz reám, Haldokló ajakam szívja lehelleted, Szived verdesi szívemet; Majd ismét bucsuzó csókjaid éltemet Oltják, s földre rogyom veled, Majd eltűnsz, s repülő képed után futok, Míg lankadva felébredek, S a forró szerelem könnyei buzganak. Berzsenyi Dániel