ÖREGEDÕ KEZEM Verhaeren Öregedõ kezem, mig te itt a sötét tûzhelynél szenderegsz, homlokodhoz emelve elsimítom hajad, s úgy csókolom ma este nagy pilláid alatt szemed rejtett tüzét. Ó, áldott béke e gyönyörû esti csendben! Szemem visszafelé nézi az éveket, és oly tökéletes egyszerre életed, hogy könnyes hódolat remegi át szerelmem. S mint mikor még csupán jegyesed voltam: ím, térdelve hajolok ma is kebled fölé, hol édes szived dobog, és az ujjaim épp oly tiszták és szûziek, mint gondolataim. (Szabó Lõrinc) Címkék: vers Bejegyzést olvasták: 4 2 hozzászólás [ + ] új hozzászólás 1 - 2 Oldal 1 / 1 Magoca 3 órája[ + ] válasz erre anutyi 4 órája[ + ] válasz erre Devecseri Gábor: Minden, ami van Minden, ami van, versre méltó és ami nincs, az is.