Félelemgyilkos

Úgy bomlik szét minden
még magam sem értem
elveszt tölem mindent
a pusztulás

Mar egyszere kapar
a kin amikor az árnyékod
a közelembe ér

Megtanitod azt amit meg
kell tanitanod
amit egy életre a
medálomként hordozok

Nem kell semmit
mondanod majd a pillanatok
késztetik azt amit tetteid
vezére diktál

Egyszerű a préda
ha úralni tudod
egyszerű a kin ha fájdalommal jár
ez a fegyvered az isteni gépezet

Látlak de nem érinthetlek
mert átok ül a rejtélyen ha
megfejtem azt

De mikor eltünsz
hagysz egy jelet
a tűzet a szemekben ami a könnyek
keserű örömét foglalja és irja körül

Megöregedve a világra meredve

bámulok közben fogom kedvesem kezét

úgy mondom ki nevét mint évtizedekkel ezelőtt

azon a varázslatos estén

 

Velem voltált minden jobban

s együtt vészeltünk rosszban

minden nap egy szép pillanat

még veled lehetek s érezhetem

léted kincsét

 

Sétálva veled múltunk

jeleivel vezett mindenhova

együtt kelt az óra és este

mindig együtt térünk nyugovora

egymáshoz bujunk igy takarozunk

 

Arcunk nem változott sokat

nekem még mindig szép vagy

szerelmed akkor is is most

mindenél többet jelent

 

Olykor még van ruzs a szádon

és én szépnek látom

még egy kicsit engedélyezz

fent  drága isten

 

Ez a verset nagyszüleim emlékének örök tiszteletére iratam.

 

 

Amitől  tegnap féltem azt ma megteszem

 

Amikor holnap lesz változtatatok és cél felé haladok

ha irigy valaki az az ő saját baja

mert mégegyszer nem esek más csapdájába saját káromra

 

Tudva tud én nem mondok semmit

tudva bizz mégegyszer nem visz el az árviz

mikor jött és te tudod hagyod hogy engem kövekhez

csapdoson

 

Mos hogy nincs tőbb sebbem

mert vérzően tépve le az összeset

elindulok és holnaptól alkotok

 

Nekem ne küldj hamis muzsát

tudod ugy is ismerem a tréfát

 

 

 

 

 

 

 

Reggel korán kelltem megnézztem egy 1956-os

 

kiállitást a Moszkva Téren egy korabeli Csepel teherauto volt kiállitva

valamit egy Államvédeli kocsi félemet keltő fekete szinével

egy ágyú igen  és elképzeltem magamat

miközben mindez kiálitott tárgyak valosághűen jelenve meg

véresebbnél véresebb napokat okoztak egy egész országnak

kivéve a csepelt tankról önmagában foglalva nem akarok beszélni

egy akarat egy szellem megmutatta mire képes ha összefog

áldozataink szivét lelkét pedig a mécsesek égő lángja

tükrözte vissza.

A mai nap számomra és egész nép számára egy nagy ajándék

emberek egykor kiálva mentek sorsuk mint sem sejtő

végzetébe és elegük volt az elnyomásból ami azota

újra ránk szakadt elegük volt és felrázadtak aztán jött aminek

jönni kell nyilt harcok meg a pusztitás az akkori kormányról már 

nem is beszélek. Valahogy megint olyan hangulat van persze ezzel a néppel

meg lehet csinálni minden most már teljes hosszábban huzzni rajtuk

a nadrágszijat tudjátok ivadékok számomra az a döbbenet hogy még mindig

ott ültök és képviselitek a nyilt eszmét mit apáitok mert igen tudjuk

ti még a süllyedő hajórol se menekültük mert mindig jön valaki aki

megmenti az akutáis legénységet és átveszi a kormányzást.

Kedvememem most már

semmi nem vethet szeget

te is azt hiszed hogy még

irányitva veszed te késő

mert jelez a hibaüzenet

 

Réges régen

észre kellet volna vennem

és azzá válnom ami most

megint vagyok

a tudás utján ezernyi élvezet vár már rám

 

 

Vágy és szenvedély

már ez semm érdekel

csak azt termeteni meg

amit megálmodva láttam

egy angyal szemében

 

Tudtam én már régen

hogy kiséreteim nem hiába

vallok s most már nem közületek

valok vagyok hanem a csöndes kivülállo

 

Helyrehozznom nem kellet a helyrehozhatatlan

mert én nem rontottam

csak mások rongálták lelkem

 

Tudjátok hát meg régi

gyerek sereg én még mindig itt

vagyok s ha szükséged van rám

én már nem leszek felejsd el neve

m

 

 

 

Ha az volnék sokkal jobb lenne

az egész világ mindenség

 

 

Nyugodtan sétálva járnék kellnék

nem kéne senki szemébe nézznem

akkor lenne merszem élni

 

Elfedve tenném

hogy vagyok s itt lakok

semmi közöm maradna

a megszokott közöny

 

Útam az állomásra vezetne

kedvem sokkal jobb lenne

várnám a vonatokat s tán

egyikre fel is szállva

távoznák

 

Kelt 2005

 

Ezen napon az átlagos programkeret igen rövidnek igérkezet

 

a nulladik órán személyem egyedüli megjelenése

persze csak páran lettünk és kiderült hogy

következő óráink mind helyetesitve lesznek ezek útán természetes egy nagyon

kemény döcögési hullám következett megint csak az idő nagyon lassan haladt

 másnak egy rossz bénitó időjárási jelenség tükrözte

állapoti foltját addig én mosolyogva belülről már teljesen

tisztában és fényben jártam.

 

Kis regényem a kezemben kerül ismét ezzel a szörnyű eseményel kapcsolatban

valoszinűleg nagyon termékeny lesz a karácsony előtti időszak mert

 dokumentum törmelék cimű könyvben kap majd helyet

 kicsit új szerkezetettben feltüntetve.

 

 

 

 

 

Előszó! Gondoltam egy kis izelitő ebédidőben

előveszem első művem de annak is csak előszavát

és előszobájában léptettem magam megint visszatérek

és leülök a lépcsőre nézzem a termeket amiket én

rendeztem alakitottam ahogy diktálták a sorok.

 

 

Minden asszonyban ott van a melegség

a szeretett amire mi férfiak nem figyelünk oda

a törékenység Ezeket a dolgokat egy örök életre meg kell becsülnünk

és hálásnak kell lenni érte .

Egy asszony nagyon törékeny  törékeny de ugyanakor szép is

mint a porcelán.

 

Honap megint egy hét megint egy ujabb lehetőségi kör

tudom maximálisan terjesiteni fogom nem kérek mást

csak isteni áldást  tudom nem leszek bátortalan mint eddig voltam

mert olyan erőt kaptam ami senki nem tud már keresztülgázolni.

Van egy kép előttem mindig hogy milyen akarok valajában lenni

mit és kivel szeretnék alkotni ehez meg kell találnom az alkoto befogadot

akit már ismer minden nehéz fizikai munkásom idebent a tollam az

kérhetsz tőlem adok neked szivesen van fekete azzal nem ajánlom hogy írjál

amivel én festem a sorokat a kék ami eddig az asztal végén hevert

mert ugy éreztem nem kell van piros de azt nem használom

 nem is bánnom.

 

 

 

Körbevesz és a kárhozatba csábit

 

kiresztve minden erőm csak őt büvölöm

az fényes jövevény aki megeszik minden csemegét

az ördög cimborája jo pajtása.

 

 

 

Voltaképpen most már csak a jó dolgok jönnek

megint beengedem őket nem zárom ki mind régen

olyan sok vágyat kell megvalositanom és most képes leszek rá

a tél kánanáként fütt majd a tavasz tele lesz édess percekkel

a nyár minden gyümölcsömet én termelem és én szedem élményeimet

megjegyzve albuma teszem.

 

 

Megnyilt a föld egy ember új jelmezt ölt

tudod ő nagyon sokat hit másnak

és közben kiröhögték kárára

 

De most itt a hadüzenet mert a dolgokat

kézbe veszem és megfestem az égre

az élő isteni képet mi átsegitetett az egészen

 

 

Honapra megépül a piramis

addig mág járok egy kicsit odakint

és pihenek mig majd a nap rámeredve ébrezget

 

Aztán jöhet majd a turista

megannyi fénykép masina

gyertek nézzétek meg a titok kamráját

amig magam épitettem benne minden erejem

 

 

 

 

Kutyából nem lesz szalonna igaz Sándor

na de beszéljünk egy kicsit rólad milyen

mélyen undoritó vagy te csinti tudod befurakodtál a hír tv-be a részeg

arcoddal és minden müsorban kialszod magadat

azt gondolom csomagoljál szépen össze és vidd

a barátaidat jó messzire és vissza se gyertek higytéke el nem fogtok

hiányozni senkinek. Tudod aki sokat jár a züllés szinterein

az ne csodálkozon hogy megverik főleg ha jó páran útálják.

Jó persze ez nem megoldás én sem szeretem az erőszakot nem és kenyerem nem is lesz soha, sajnáltalak akkor.

Ez már jó rég váratott magára

mert hogy most ünneplőben vagyok megint

és az összes fölösleg pedig a hátam mögött sugdos megint

rátok már nem jut semmi se szó se tekintett  igy hagylka el

benneteket most saját forgatokönyvemet írom szerepeket

és arra keresek becseses embereket ti nem birtátok ezt a tempot

ugy gondoltátok menni a jó hát most menyetek isten hírével mert ez az

útolsó gondolat mi veletek kapcsolatban a papirt izva forrasztja.

Én hittek adok most neked meg neked is ott a sarokban kérdésem

hogy elfogadod e vagy mész a sötétség felé én nem bánom ha

nem mondasz igent barátom és inkább motyogsz magadban mint

minden napszakban látod én is ott ülhetnék most mellted de én erőt vettem

és megmutattam ez is lehet gyere és ne töprengj fel viszlek a csucsra

és onna integetünk megint újra.

Gyere nyújtom a kezem

mostantól megmászunk minden

magas szakadákot

 

A hegyeket is ami eddig

elérhetetlnek voltak

és álmunkba félelmetesek

 

Bennem van az elmélet

ami sokáig vezérrel

nincs visszalépés csak előre

ameddig az idő vezet

 

 

 

 

Nemeslelkű Tisztelet

Harcot nyerni mindig
kemény kűzdési munka folyamat
választani már nézzeteink tételétől
függ

Sokan nem ismerik szó seregét
kegyelem mert bennünk már rég
elveszet az e féle szavak iránti
türelem

De ha arra kérnél
most fegyveremet
békének békésségének
polcára tenném
mert nem kenyerem
a kegyetlenség versengés

De itt harcolni kell
hisz magunk sem tudjuk
miért pont egymással
versenygésnek céljából

Az aréna megnyilt
visszaút nincs
látod milyen felesleges
mert tömény oltalom segítene
bajodon

Ha pedig vége már
úgyse kár hisz emberi
élet úgylátszik túl olcsó
mert mindig potolható

 

 

 

 

Ki ne emlékezne a dm nagy slágerréle 1987-es

nagy kultusz albumának a Music For The Masses első kislemezére a furcsa szerelemre a dalszöveget néhány éve újra értelmeztem és megszületetett

a sajátos forditás.

 

Mikor egyedül vagy és elhagy a remény
amikor sokszor ott képzelsz veled
s megdobban a szíved  mert tudja
hogy jó kezekben van

 

Mikor unalmasak a napok

és a bűn felegét akarod

kiéhezve érzed magad

s szived tárulni kényszerűl

mert csak  igy tudja jobb szinbe derül

                                                                         
       

Furcsa szerelem furcsa szeretők 

tudom hogy ezt szereted 

mikor a vágy korbácsa hozzád ér és csak te irányitasz 

és végtelen élvezetett adsz

 

Mi lesz a vége ha nem birunk  ha

idő eldöntőtte sorsunk 

Fájdalom

ha nem érinthetem az arcod és nem lesz

ki karon fog

Fájdalom

Ha az emlékek megelevenednek 

s hiányod muzsikája eléri szivem 

Fájdalom            

 

Furcsa szerelem furcsa szeretők

tudom hogy ezt szereted mikor a vágy

korbácsa hozzád ér és csak te irányitasz

és  végtelen élvezetet adsz

 

 

 

                  

Egy évszám a sok közül

drága anyám megszült

ámultam a világra és annak

rohanó forgatagára

aztán járni kezdtem lépkedni

otthon egyre kevesebbet lenni

 

Jött az iskola és 8 év

ami mindig felvillanva visszatér

jöttek a barátok és csalodások

az első szerelem mi megfogta kezemet

 

Aztán ballagtam

hű padomat lépteimet örökre ott hagytam

a pálya választás átka hamar megkisért

de siker a kezdetektől folyamatosan

padróla küld

 

Elmennek az évek

szakmámal boldogtalanul beszélek

el ér tragikum és egyedül maradok

 

Visszatekerve mit birtam ki éppen

hogy vagyok most az mennyi úton

az maga a nagy csoda amit másnak

nem adok oda soha

 

És hogy a jövő év szebb legyen

mégjobban kitárom szivem

 

 

 

 

Rád is gondolok ám elmentél te is méghozzá nagyon fiatalon

ovni kellet volna téged is de nem ovtunk csa támadtak és a tényeket mocskolták.

De meg törékeny lelkedel ezt nem birtad, biztos nem akartál el vállni az életől

csak figyelmeztetni szeretted volna a körülötted lévőket.

De aznap nem tudtak megmenten mi let volna ha más let volna abban a zsacskoban

a lidocain helyett akkor most élnél és boldog család anya lennél gyeremekekkel és egy szép házzal.

Tiszta szivből akarom

Tiszta szivből érzem a gyümölcsét

látom bennem a tavaszt s a nyarat

hiába jön a tél nekem ő már nem beszél

 

Kezemet ne fogja senki

akkor is boldog tudok lenni

mert a táj amit látok

az nekem az igazi béke házasság

 

A szellemem könyvek közt

töltödik és senkihez nem vonzodik

a rögöt kivágtam erősebbé váltam

 

Hiába mész el régi osztálytárs

ugy hogy még felém se mozdulnál

engem már ez sem érdekel

 

Lehet hogy leirtál mert nem tudtam

cukrász multam

de én erősebb vagyok mint valaha

 

 

 

 

Amig létezik e szó számomra

nem látok mást csak csalodni vágyást

úgyan sokat foglalkoztam már hogy miért

alakult igy és ti miért hagytattok engem el

miért változtatok meg a semmiért ami hivott titeket

volt egy környék amin ifju szivek felnöttek és egymásért áltak ki

ha kellet aztán jött a változás varázsa és egymásba szépen késket

döftek aki pedig nem akart kést fogni a kezébe abba ti döftetek bele

párat magára hagytátok vérző sebeivel.

Visszaérkeztem a földre

vissza mert vissza akatam térni

azért jöttem hogy ne legyél

szomorú hogy ne legyél

magányos

 

Nekem szemem a szivem

ezzel gyogyitok és

beléd táplálok mindent

ami belőlem jön

a mélységes gyönyör amit neked és

másnak is adni akarok

 

Fogd meg hát kezem

és gyere velem elvezetlek

a boldogsába a földi mennyországba

 

 

 

 

 

Nemsokára itt a halottak napja gondotam már jó erőle méltónak

találom az alkalmat hogy megemlékezem   minden lélekre

akik azota fent vigyázznak ránk mindörökre..

De aranyat és ezüstött hagytak szívünkben.

 

Hiányoztok!

 

 

 

Újra és újra töltödök igy képtelen vagyok most legalábbis ugy néz ki

itt fárasztani magamat a naplomban de ez egy jó dolog

egy igazi ajándék nos holnap megint egy ujabb nap

mit látam ma szép beázott alujárot ami el volt keritve

mert beáztak bizonyos dolgok. És hogy mindig akkor jön a metró

és felém lihegő siető tömeg amikor én a bérletemet mutatom

az ellenőrnek ez igy megy minden nap.

Ma látam nem törödést, hanyagságot egyszer egy nap megértést

szeretnék látni és egy boldog békés világot ahol nincsen harc

meg egymás lelkébe tapossás ahol a szavak és az érzelmek mindennél

többet jelenet és a szeretett a szerelem az átfogó erő és nem csak hol mi

érdekkapocs meg jolakot tömött bábu.

 

Nos kedves nagyérdemű képernyőfalok

kedvenc csatornánk kereskedelmi körökben mozgó

már már nem is kell kimondani az celeb veréb fözö

csoda varázsban nem mindennapi emberket szedett össze

igen a börtön válogatott nem kell emliteni hisz elég ha látjuk őket

azt eddig is tudtuk hogy milyen ügyeske voltak hát még a fözés is

ilyen roppant jól megy azt azért már nem hiszem.

De azért jó látni titetek újra tényleg hiányoztatok hisz már úgy is

megmagyaráztatok mindent most pedig

nagyon kellemes időtöltést kivánok mindenkinek és ezt nem gunyból írom csak

úgy eszembe juttott amint éppen egy politikai hircsatorna heti műsorában témát

bontott vele a müsörvezető én meg gondoltam na jó azért még is belefél

a naplomba ha már ma ugy is annyit irtam.

 

Mindenikben van egy vers

amit ápolni kell

persze van aki gyaláza

és sorait kihuzza feketiti

 

Van azonban egy fontos

ebben a dologban

irjunk hozzá szépet

 

Öltessünk benen virágot

hagyuk hogy egy életen át virágzon

irjunk hozzá annyit amit szivünkből fakad ki

 

Akár milyen ember is vagy

tud hogy az a kicsike vers

a tied marad

 

 

 

 

Altató

Drága magyar vérem
nem hagy aludni mérgem
mi lesz velűnk ha hagyuk
országunk rabszolga sorsra jut

Tévében megszoritásokat igérő
kőztörvényes bűnőző
legyen hát  ő az uj kormányfő

Libások kinek elvették házatok
kiket sárba tiporva tapostak
jojjtek s kiabáljuk bőrtőnbe veletek

Tegyűnk végre ugy mint
hőseink kik megmutatták mi a magyar
mikor harcol s akarata igenis győz
megtartja jogos birodalmát


Fizetett hazaárulos kedves
csatornák bénitő idegszagató programcsomagja
igy mulik életűnk ezek meg koncot meg tortát
ezerszámla zabálják

Azt hiszitek minden lehet
de nemsokára lejár lopott bénito lehelettetek
ha pedig nem lesz elszámoltatás
akkor andrássi ut szeretettel vár
s mit akar majd a nép meglát
logni fogtok még ha kilopott lelketek
kegyelmet is kiállt

 

Jelemrajz

Ezt a verset kb pár honapja írtam

nem haragból csak izzot a gondolat

és igy mondta nekem a szavakat

az állapot nem változott

akit tudott még többet lopott

 

 

 

 

 

Az újabb csoda hogy megint a toll

 

koptatja magát oly távol még láttlak

hogy bucsuztunk s tervezve elemezve

mi lesz mi vár ránk

 

Szeptember éneke aztán

vért hozzot szivembe

kihalat a táj amin kettőké volt

s minden éjjel perzselve forrt

 

Tulélni és mondani szót

nincs többé nem vagy többé

egyenlővé tett a szakadék szélén

 

Könyörgés érzelmi

folyamat mosta arcomat

de elég erős voltam tudom most

már hogy leirom mi is volt bánatom

 

Egy pár vers meg a lépteid

képei még mindig örzik

itléted jeleit

 

Hányszor ment a dal ami még mindig

a fülembe mar amit egymás karjában

hallgatva dudoltunk de most

csak egy emlék ami kisérve tépi sebeim szét

 

Gyakorlaton nem mutatva arcom

mélyedve hevertem mindent

tettem a dolgokat oly csendben

 

Ez még jár neked hogy

leirom ha nem is nevedet

gyere mondjuk ki ég veled

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Harsány leejtő évek ota felemelő

lemenni rajtad nincs olyan érték ami többet ad

fáiddal és képedel szinezzel

 

Megállok a kék ég mosolyog

születve a gondolatok folyamon

összegyülnek és papir formájában

kiadott jelemrajzott ütve

barátkoznak egy füzetbe

 

Megpihenve egy kicsi padon

s megannyi hulott levél

fájó arca  felragyog

elmült valami jön egy üj

találd meg a szépet ügyanügy

 

Emberek házak de távol

a csend ereje bejárja a környéket

a vonat zaja a buszok hangja

csupán ami elér

menni kéne de nem megyek

lelkem csodaszép festővel beszéleg odabent

 

 

 

 

 

Ezt már kiskoromban Dr Ceizler Ender megmondta anyámnak amikor

hozzá vitt hogy mitől esek anyit a földre.

Igen más lettem mint a többiek és nem bánom nagyon érdekes

dolog vonzott érdeklődési köröm a komoyl dolgok iránt egyre csak

fokozodott. Nem voltam része a folyamatos boditó és csaloka lányszivek

mély ketrecében. Nem voltam csábitó vagy ahogy a fiuk mondták szűz oltó

annak idején mert az volt a menő.

Én csendes voltam vagyok, nekem nem az a menő hogy ugy megyek be

hogy be vagyok sziva és ettől nagyon jó a kedvem és csinálom

minden nap.

Ma iskolai teendőm végesztével szokásos utvonalon hazafelé tartva

az esős könnyeit hordozva ruháimon a villamos megállohoz igyekeztem

sok ember állt eme helyen ahogy minden napos lét forgási sebbeség

megköveteli. Aztán egy mentő auto  a sinen elsuhanva pár  perc alatt

távozott. Akor már tudtam hogy a villamos valoszinűleg nem fog jönni

elsétáltam tehát a zebráig és szerencsémre ott volt a villamos potlo busz

amire felszálltam  és megnyugvást nyerve megpihentem a széken.

Eddig erős voltál mindenkit fogva tartottál

de én mégis feléd kerekedek úgy nyújtók mindenkinek tiszta

szívből kezet

 

Ha eddig zsarnoki fogságban e szörnyeteg

markában voltál fogva tartva és nem engedett

kis soha a napra mostantól vége

a szenvedésnek nincs több e gonosz féreg

 

Sok emberben nyomod maradt

de kivágom én még létező

élő képeddel együtt

 

Eltüntél most örökre és

békesség megnyugvás

eljött  a földre

 

Ezt egy imába foglaltam

és mindenki lelkében beleírtam

légy boldog ember ne nézd azt akit

fogva tart a bántási primitiv kényszer

 

Gyere szedek neked virágot

csak hogy lássam mosolyod

tiszat akaratod

 

 

 

A gyogyulás verse

 

Nevezzük mondjuk egy mozzanat sornak

 

amikben értékes töredékek vannak ez is egy

művé válik majd valamikor. Ebben inkább indézetek kapnak majd helyet

ez mi késztett ami képet ad akiket persz érdekel.

A boritoban még nem vagyok biztos lehet hogy a cim se lesz az ami

megfogalmaztatott.

 

 

 

 

Vásárlás közben ugrott be a cim amikor láttam sok megannyi embert

kapkodva vagy éppen dühösen a kosarakkal ide oda tolongani

mik a tervei a mostani embereknek valaki nagyon sok mindenből épitt maga

köré hamis piramist valaki viszont beéri a kicsivel és otthon könyveiben

vagy egy kis örömben máltozva átzatja amugy is kapaszkodo lelkét.

A poltikai hazárulokról meg már nem is beszélek nem érdemlik meg.

Nos tehát mndig jön egy új szükségletk forrás van aki ezért rug és tapos

ezekért nem igazán értjük de a világ erről szól.

 

Voltak vannak napok mikor sok  arc feltünnik körülöttem

ezek útán távozznak és elmennek. Talán jobb így

de ami nem öl meg az megerősit vannak segitő kezek bár kevés de van

nekik örök hálaval tartozom hamarosan fel emelem a tolat

mégjobban és írok dolgokat kinyitom majd a szemem hogy jobban lássam

mi tőrténik velem amikor sűt a nap az égen és szivárvány jól látható

az az én köszönetem lesz tudja majd akinek tudnia kell messzi földön.

 

 

 

 

 

Holnap megint egy ujabb nap

 

holnap megint egy ujabb lépés

még nem tudom mi felé hova de biztos nem az értelmetlen szépségében

az értékes embereket  nagyon nehéz lesz megtalálni van egy pár

tudom már de nem is találni megyek írni a szabadba egymagamba

szavakat gondolatokat amik lehet hogy másnak fontosak lesznek majd egyszer

ha olvassa az alapokat kezdem lerakni hogy aztán karácsony tájékán már

kész legyen és befejezésre egy fekete korszaknak.

A végős vallomás amit nem nagyon kináltam fel tálcán

hozzám hasonloknak akik szenvedtek szenvednek ezzel tartozom.

 

Ez fantasztikus volt tudtam mosolyogni másra

 

megéreztem hosszu idő útán ez mekkora energiát hitett ad

egy másik lépés megint csak a függöny mögül.

Tudnátok régi barátok hamarosan megint talpra állok

és nem kérem már kezeiteket mert csak az marad majd velem

aki igaz szemeit felnyitva könyveivel megvilágositotta vérző fekete szivem

ez pedig a hit szive.

Hamarosan előveszem a régi alkotásaimat és szembesitem vele magamat

a könyvben pedig benne lesz ennek tőredéke a verses könyvhez kötve.

Nagyon sajnálom hogy már nem vagy köztünk hamarosan itt a halottak

napja és én mint minden évben megint gondolni fogok rád

tudom hogy nem mentél el, nekem mindig itt vagy ahányszor csak

megnézzek tőled egy felejthetetlen alkotásodat amiben mit mindenben

mindig újra irtad önmagadat! Olvasom a ködszurkáltot hallgatom

az útolsó interjút kiveszem belőle az üzeneteidet. Évával most karon fogva

mentek sétátltok balatonszemesen Öcsivel együt,t fájdalom nekem ez nagyon

ti potolhatatlanok vagytok bár csak abban a korban éltem volna

Zoli tudom hogy segitesz lélekben nagyon sokat és hogy helyes uton viszel és te is

vigyázol rám.

Miért legyek lellkis ha más sem az

lenézzek mindenkit és belerugok mindenkibe

nem segitek senkinek és nem gyártok lelki szapanos szövegeket

alkoholt tartom barátomnak meg a sok járkáló élvezeti

maga mutogatásban élvezem összes maradandó leheletem gyengét nem tisztelem és mindig megverem szerelem mi az nekem csak egy szakitott cafat darab amit

rángatni tudni kell cigaretta füstben fürdözve kedveltettem magam

barátok azok is csak kis érdek pontok nekem nem létezik senki mert én az ördög

vagyok úgy hogy tanuld meg szépen hogy minden emberben tenyésztve élek

és soha semmitől nem félek.

Ez a vers volt az első amit irtam pont ilyen fekete hangulatban voltam

ezzel a verssel indultam a ki mit tudon az iskola által szervezett vetélkedőn majd

meg is nyertem vele. Ezek útán indultam mégegyszer egy év múltán

ott pedig verses kötetteim jovoltából nyertem. Köszönöm az istenek hogy megáldott ezen képességgel ami nekem  az örök ecsetem.

 

Most kicsit új köntösbe öltöztettem és

újra fényeztem.

 

 

Halottak Napja 2.0

 

Az harangokban most a lelkek hangjai

zengenek a temetőben sok ember

karon fogva sétál oda ahol egy élet véget ért

 

Valakit akit szeretünk most már

nem lehet melletünk

képe emlék a falon diszitve ránk nézz

hiánya potolhatatlan varázsa többé nincsen

 

 

Virágok kezekben

mécsecs a lelkekben

sirokon sirni ilyenkor muszály

a halált érzem járkál körbe körbe

közben megpihenve a padon töprengve

gondolkozva foltozza kegyetlen szerepét

 

Látom őt de csak űl

nem beszél előtte a sok áldozat képe

amiket mind ő vitt bucsuztatott

 

Nézem az eget

tudom hogy  itt vagytok

kisértek és nem mentettek el csak

pihentek

 

Leveleket sodor felém a szél

hervadt már akár a táj

a szél hüvös leheletétt

rázkodva fogadja testem minden szegleti pontja

 

A fejfára teszem kezem

úgy virassztok veletek

tudom hogy sziveteket fogom

drága szereteink hiányoztok nagyon

 

 

 

 

Látom milyen fényesen mosolyog

a napfény a vizen  csillog

az örvények már eltünöbben amit lehuzztak az már

tó fenekén piheh

van aki nem birja de aki szemébe nézz és igazul lüktetett benne a szándék

annak megmutatja szívét  majd átsegiti a mélysége feletti  térképén.

 

 

Soha senkinek semmiben

igérve saját nevem

soha semmikor miben elvetetett a sors

mindig hivni de sose menni

csaldásban minek úton érni

találgatva szana szét hajtva magam

a tollat mi mozgat sosem emelem fel

mert azt lerakva már jó időre  teszem fiok

mélyére eltévedt gondolatok most egymást ébresztve

marják  fertőzik igaz lelküket.

 

Táncolni a rózsák s muzsák taván

mikor a tánc  gyilkos marás

többé sosem akarok ez igaz akaratom

 

Ez a vers egy igazi depresszios hangulatomból való

Az zákozottság ára Verses kőtetett részlet

 

Átadva valaki másnak vigye

hirét az a világban

képes vagyok egy dolgora

ami tőlem eddig az élet kilométerekkban mérve fogta

látom az arcom látom most már a tájat

az örök nyarat ami majd feletem arat

hiszek egy istenben s annak  fényében

nem lehet neve beteg aki most már

köztetek jár s hamarosan nevett.

 

 

 

A következő felsorolásban lelki orvosságaimat csoportositom.

 

 

Bevésődőtt Albumok

 

Depeche Mode Black Celebration

Depeche Mode Music for the masses

Depeche Mode 101

Depeche Mode Violator

Depeche Mode Sofad

Depeche Mode Ultra

 

Bonanzai Banzai Induljon a banzáj!

Bonanzai Banzai A jel

Bonanzai Banzai 1984

Bonanzai Banzai This compilation

Bonanzai Banzai A pillanat emlékműve

Bonanzai Banzai Elmodatott

Bonanzai Banzai Régi és új

Bonanzai Banzai Joslat

Bonanzai Banzai Búcsukoncert

 

Ákos Karcolatok

Ákos Test

Ákos Indiántánc

Ákos Élő Dalok

Ákos Beavatás

Ákos Ikon

Ákos Beszt of

Ákos Hűség

Ákos Új Törvény

Ákos Andante

Ákos Útolso hangos dal

Ákos Még közelebb

 

Nigthwish Összes,

Gothic Music

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Sok minden máshogy lehetetett volna ha nem állok s várom

hogy elmenjenek a lehetőségek, ez utobbi sok mindenek betudható

a múltat visszasirni felesleges de most még is előttem az arca megint

minden mozdulata minden apró felém szánt mosolya

amik elől mekülök saját magam elől.

Tudom a jtászma közel sem ért véget még mert annyi a lehetőség aminek

hajojára fel kell szálnom és át kell hajozni a túl partra a viharos tengeren.

Vágyaimban nem szenvedtem hiány azokat mind jól forgata és alakitotta a sors kereke de a körülvevő környezet és lelki alul tápláltásgom nem birta

a megprobáltatás  kezdtek kiesni a csavarok sorba

és lassan megszünt létzeni az élet körülötte 

is sőtét koporsojában eltemekezetett.

A zárkozottság árának a  teljes szellemi kivitelezése elkészült

a borított saját magam készitem a tartalma formasságért

6 fejezet lesz majd a felelős ami elmondja egészen hogy és minkét

is kerültem idági képeket is kivitelezek hozzá a bevezető részt egyi kis töredékét

előző bejegyzésem alapkövévből  kiegészitéssel folytatodik.

A körül írásban sok mindennről szó esik ami extra tartalommal bűvől

az a imádság része lesz amiben értékes gondolatokat sugalva

probálok még nagyobb hitetett önteteni hasonló problémában szenvedő

embertársaimnak.

Ennek a történetnek bárki lehetne az elbeszéljője

ugyanabból az állatpotáborból ahová én tartozom

elmondhatná hogyan és miképpen csöppent ebbe a fekete

társadalomba., de most még is én vállalom és tollam segitségével elmondom

hogyan miképp kezdődött az egész stádium és talán felelősöket nem is keresek

de javarészében a nevük mellé lehetne csiptettni egy időszakott.

Nos valojában az is ok az egésznek hogy alapból más vagyok mint a többi

és ezt nem szégyelem.

 

Ahogy feljönn nap nekem mindig új reményt ad

tájakban keresem meg azt amit máshol nem kapok

egy mezőn sétálni elfejteni mi tőrtént mi folyik a világban

kikapcsolva lenni ennél szebb a földön nincsen

megpihenni egy padon ahol senki nem jár kell

és élrelni kezd az öszi napsugár csak ennyi kell nekem ez minden kincsem.

Sineken járni leűlni  felhőket nézzni mily gyogyitás az mi belől átjárva lelkembe száll.

Valamikor két évvel ezelőtt

kirándultam egy szent kegyhelyen a nev Szentkút

a csend hatalma és imák birodalma egy teljesen más világ

ahol padokon ülve élvezhettem a csendet és nem érintetett semimilyen

levegőbe befecskendezett butitás.

Égtek a gyertyák  szép nyári nap fényében

láttam vásárt szentképek kiálitott soriat és sok embert aki ide ugyanazért jön mint bárki más

nyugalmat és gyönyört egy védelmet kapjon nyerjen.

Ezen a zarándok helyen ami napokban hallottam hogy a kormány

nem igen támogatja.

Nem tudom hogy vannak vele az emberek

de engem valahogy a magyar filmek érdekelnek

nem tudok megnézzni egy amerikai filmet még ha vigjáték ról is van szó

régen pedig volt mindeféle jó pofasság a polcon.

Aztán egyre jobban érdekeltek a régi filmek és most már ott tartok hogy csak azt

nézzek akár mondjuk harmadjára is.

Halálos tavasz egyszerűen zseniális nem elég egyszer megnézzni Karády és Jávor

játékát. Jávor Pál filmekről meg már nem is beszélve egy kész uriember.

Korcsuló tekintettek jönnek felém

fekete fehérben tündökől mind az ami már nem lehetett enyém

lányok magamutogató jelmezben körém gyülve hamis szépséget szülnek

egy tizenéves gyerek szájában cigifüst tombol igy gyülik már

testében a sok méreg

 

Tudjátok a könyveknek erej ennél hatalmasabb szó

Tudjátok a disco fertő és kábitoszer minden erről szól

Attól hogy ez igy van nem biztos hogy jól van

Nézzetek majd tükörbe pár év múlva lehet hogy addigra

sorsotokat ti raktájtok majd a drotra

 

De miért is foglalkozom én ezekkel a dolgokkal

miért is fogom a gondolatott és pazarlom olyan arcra

aki engem lenézéssel megvett napról napra

 

Hát lásd volt egy jóakarod

aki csak világitani tudott és akart

de ezután már azzal fekszel azzal takarsz

amivel te élni akarsz

 

A mai napon nagyon titokban a balatonszemesi temetőben

örök nyugalomat talált egy kiváló szinész Bujtor István

csöppi te nagyon erős voltál nem tudod rajtad eddig semmi kifogni

aztán kaptuk azt a megrázó hirt amit el se hittünk de, és elkezdtünk élted

drukkolni imádkoztunk istenhez, napról napra rosszabb hireket kaptunk.

És amikor mégis egy kis reménysugár érintetette lelkünket hogy igen

ennek a feketeségnek is adsz egy nagy pofont és újra veszprémben igazgatsz majd

jött az a pénteki nap amit sosem felejtek nekünk adtál egy pofont.