Sátáltam a természet kincses mezejében megtisztulást nyertem ismét

a legszebb az égészben hogy a csend hatalma ami felhők felett kisérte utamat

gondolatok amik ébrednek aztán csak arra eszmél már az ember hogy

megint itt a tél és a hüvös idő amikor már kedve messziről elkerűlve

nézzünk ki az ablakon.

Persze a télnek ahogy minden korszaknak is megvan a maga

szépsége vonzata ahogy esik a hó a hegyek ahogy felőltőzznek

fehérbe és rájuk még a köd leple borul és tudjuk hogy nemsokára

már az év is búcsut int ki pedig vigadva van aki pedig csendesen tölti

az év útolsó napját.

Az első versemet 2003-ban irtam Haltak Napja cimmel

igen elég  negativ cim tudom aztán utána egyre érdekesebb versek születtek

meg és mostanáig tollba forva gondolattal ötvözve irom ami éppen jön

Ákost nagyon sokkra tartom mint művész egyedi és megismételhetetlen az amit

ő csinál. Nagyon sok verset irtam zenéi hatására értve ezt még a bonanzás

korszakára is engem megfogott mit sokunkat.

Persze a bonazai joval sötététebb hangzás világ mondták nekem sokan

de amikor olyan kedvem van és volt akkor a walkmanemben anno mindig ott volt

egy albumok vagy válogatás.

Szeptember utolsó hétvégéje igaz meleg 

vidám idő olyan mint ha még nyár lenne

pedig az már rég messze van  sátálgatás meg

tiszta depressziv emo ego a dolog rendje igy mennek a történelembe.

Ismét egy jó szinészel kevesebb Ötvös Csöppi alias Bujtor István

meghalt. Nem tudom elhinni hogy most már csak a filmeken

köszön vissza Latinovits után most ő is távozott az égi szinpadra ahol

a többiekkel jobbnál jobb darabokat rendeznek.