Sátáltam a természet kincses mezejében megtisztulást nyertem ismét

a legszebb az égészben hogy a csend hatalma ami felhők felett kisérte utamat

gondolatok amik ébrednek aztán csak arra eszmél már az ember hogy

megint itt a tél és a hüvös idő amikor már kedve messziről elkerűlve

nézzünk ki az ablakon.

Persze a télnek ahogy minden korszaknak is megvan a maga

szépsége vonzata ahogy esik a hó a hegyek ahogy felőltőzznek

fehérbe és rájuk még a köd leple borul és tudjuk hogy nemsokára

már az év is búcsut int ki pedig vigadva van aki pedig csendesen tölti

az év útolsó napját. Aztán fogadalom, átgondolás mit csináltunk rosszul

vagy mi volt a legjobb ebben az évben min kell még csiszolni min kell még

változtatni.

És megint eljön január.