Az út fagyva várt téged

de te még nem sejtetted hogy ez lesz az

út mi visszafelé már nem kísér

fiatala voltál s boldog reményekkel

számoldat a napokat





A végzetedet még magad sem sejtetted

de előzve nyerhetél volna tőle haladékot

ha nincs az ovatlan pillanat miért

a létedért fizetve hagytad ott adtad ott

a tested



A szörnyüségnek már évtizede

de az a nap visszatérve gondol rád

hisz olyan ártatlan voltál

még magad is gyermeki szivel szerettél



S most it nyugszol de valahányszor

láttom képed tudom hogy itt vagy

s visszanézel ülsz csendben s meredsz

az égre s sirodat fentről eső cseppekkel áztadott



Hajadat épp fésülve maradtál

nekünk örökre de tudjuk hogy

nem mentél el mert köztünk élsz

békében



Az itéleted nem volt helyes

tudjuk azota ki ítélt odafentről

bánja már a percet miben ő irta a forgatóknyvet



Csókod milyen volt

talán édes mit a méz

mi minden nap szerelmet terem

bársonyos tested titkát magad vitted

oda ahol most újra boldogan esküdtél meg az angyalokkal

A harc kézben tart de én mégsem

mozdulok mert tudva vélem

engem nem szab harag kicsi alakja

Én vagyok az akit ismerve még

magam sem ismerem

nevem velem viszont csak jót tehet

Ha látod szeme látod szívem

mi ugyanolyan tiszta mint a tengert rejtő kékség

mi neked sugároz halálos nyugalmat

Persze tudva tud nem változott semmi

a harag nem akaszt sem a gyülölet

mit itt hagytál nekem egykoron

most még is piramist épitettem

s te nem láthatod milyen let

az igaz akaratom

de elfelejted hogy a kihalt

ugy követe zihal utánad csak a hideg szél

A leveleket felsöpörheted úgyan

de attól az még feltámadni nem vagyon

késik a vonat mit vársz késik bemondo

hangja zengi végig a kis állomást

ahol tán csak egy lélek koborolva

nyitogatja eledel útán amit hátrahagyott

az erre járó vándorló

Az utca is űres már hiába

nappal s nemsokára ebédidőre

várakozik a test hogy megszünve jóllakva

nyeljen egyet s pihenőre szegleti sarokban nyugodalomba jusson

Menni kéne tudom tovább

nem zavarom vizet  csak fájna te se néz utánam

bár nem jár erre semmi hát készülök gyalog menni

ott valahol fény fogad ott telepszek majd le

megint egy kkcsit aztán megint tovább

mig az ut tartogat számomra valamit