A harc kézben tart de én mégsem

mozdulok mert tudva vélem

engem nem szab harag kicsi alakja

Én vagyok az akit ismerve még

magam sem ismerem

nevem velem viszont csak jót tehet

Ha látod szeme látod szívem

mi ugyanolyan tiszta mint a tengert rejtő kékség

mi neked sugároz halálos nyugalmat

Persze tudva tud nem változott semmi

a harag nem akaszt sem a gyülölet

mit itt hagytál nekem egykoron

most még is piramist épitettem

s te nem láthatod milyen let

az igaz akaratom