nem tudod kiben milyen mennyiségben van meg de te mégis hiszel valamennyire benne sőt hinned kell hogy van hogy megbizhatsz ugyan ugy mint saját magadban

és itt nem elemekre hanem a sorsra kell épitened mert ő mutatja neked

meg ezt az épület szárnyat lehet alacsonyan s lehet magassan

ez pedig a benne dolgozoktől függ.

Persze itt is van pálya harc itt is van barátság csak más fajta modszerekkel

ha pedig leküldik a pathologiára hogy mintát vegyenek belőle akkor

is még képlékeny diagnozist ad.

Te ott voltál mikor elkezdtem utamat

néztél rám ismeretlen s akkor még nem tudtam

hogy vár rám a könyvhalmaz amibe tanulni hivni várva

egész nyárra adománykat gyüjtve kőt majd le sok fűzetbe köszönöm hogy tanitványod

lehetek te pedig lettél mesterem hosszu vizsgák kegyetlen órák mik végtelennek

 tüntek s teljesülve
gyültek utána elém kezemben volt a bizonyítványom ami részben a te ajándékod hogy ott voltál verset tanitottál de az mégis anyag halmazként maradt meg nekem s most nemsokára hiv majd az egyetem ahová ugyan ugy elkisérsz most már csak pár lépés a mennyország akármilyen ilyesztő is de nyárnak üde illatát érzem minden percben ezért nem félek mert tudod hogy melletem vagy s oktatsz ugy szorgalmazva oltasz mig mások elfelejtették a neved bennem öröké él lelked fényes lánca.

Olyan  vad még a tavasz

s a nyár is kirivoan mutogat

szeretetemet szenvedélyesen

szendereg a polcokba szabott hitemen

Bibliák s irások

másképp formálva

kreálnak engem mig létem szabott

itt földi mennyben

Tudni véled hogy ki voltam

egykor s most ki vagyok

de a retély nem sokat változott

én ugyan boncoltam elegett

S nedvet s kedved

csináltam magamon

ugy vitt a vizsgákra utamon

s hogy most itt egy hid melyen

a vonatott ugy kell átvinem hogy

nem a szakadék hiv

Megteszem mert istenem

velem s nem ellenem

mindenkinek ezt üzenem

szeressétek egymást hűségesen

1963 november 22 12 ora 30 perc az idő megállt

Dallasban az egyesült államok elnőkét megyilkolták méghozá

összeesküvéssel amiben az akkori az összes fontosabb szerv benne volt

a Warren bizotság az aktákat hamar lezárta és természetesen

a gyilkos egy bünkbanban látszott kiigazolodni Lee Harly Oswald személyében

aki ráadásul és katonatársai számára nem volt jo lövész sem ott sem Dallasban nem volt képes tettére. Oswald 12 25 kor ugyanis még üditőitalt fogyasztotta

és 5 perce volt hogy felmenjen a könyvraktárnak a 6 emeletére

és a karakanoval élénken véghez vigye a merényletetet.

Misztikus és tipikus

egy jellemrajz ami egykor

egy személyre val

Most némán csendben fekszik

s eredményen alapulva

vizsgálva tárást enged magába

A tudomány nagyon sokra vitte már

mindig ujat mutatt annak ki kiváncsi vára alatt

Persze kell hozzá erős ideg

s hozzászokott látványképi elem

de ugyanakor érdekes mert szervekben

vizsgálva kimutatja a változást

s annak összes felvonását

A pillanat rabja csak arra várt

hogy olvasak belőled s tömjem

szavaid hangjait

A fegyverem let az ékszered

ugy amit örkre te adtál nekem

én kész vagyok veled örökre menni

s tenni a birodalmadban akár egy felszabaditott rab

Mert az ki kezedet fogja nem más mint a szived iroja

a tudnivágyás hatalma

lelkem édes verse

belőlem jössz s ahogy a könny

s továbadlak a lélekfolyamnak

Az út fagyva várt téged

de te még nem sejtetted hogy ez lesz az

út mi visszafelé már nem kísér

fiatala voltál s boldog reményekkel

számoldat a napokat





A végzetedet még magad sem sejtetted

de előzve nyerhetél volna tőle haladékot

ha nincs az ovatlan pillanat miért

a létedért fizetve hagytad ott adtad ott

a tested



A szörnyüségnek már évtizede

de az a nap visszatérve gondol rád

hisz olyan ártatlan voltál

még magad is gyermeki szivel szerettél



S most it nyugszol de valahányszor

láttom képed tudom hogy itt vagy

s visszanézel ülsz csendben s meredsz

az égre s sirodat fentről eső cseppekkel áztadott



Hajadat épp fésülve maradtál

nekünk örökre de tudjuk hogy

nem mentél el mert köztünk élsz

békében



Az itéleted nem volt helyes

tudjuk azota ki ítélt odafentről

bánja már a percet miben ő irta a forgatóknyvet



Csókod milyen volt

talán édes mit a méz

mi minden nap szerelmet terem

bársonyos tested titkát magad vitted

oda ahol most újra boldogan esküdtél meg az angyalokkal

A harc kézben tart de én mégsem

mozdulok mert tudva vélem

engem nem szab harag kicsi alakja

Én vagyok az akit ismerve még

magam sem ismerem

nevem velem viszont csak jót tehet

Ha látod szeme látod szívem

mi ugyanolyan tiszta mint a tengert rejtő kékség

mi neked sugároz halálos nyugalmat

Persze tudva tud nem változott semmi

a harag nem akaszt sem a gyülölet

mit itt hagytál nekem egykoron

most még is piramist épitettem

s te nem láthatod milyen let

az igaz akaratom

de elfelejted hogy a kihalt

ugy követe zihal utánad csak a hideg szél

A leveleket felsöpörheted úgyan

de attól az még feltámadni nem vagyon

késik a vonat mit vársz késik bemondo

hangja zengi végig a kis állomást

ahol tán csak egy lélek koborolva

nyitogatja eledel útán amit hátrahagyott

az erre járó vándorló

Az utca is űres már hiába

nappal s nemsokára ebédidőre

várakozik a test hogy megszünve jóllakva

nyeljen egyet s pihenőre szegleti sarokban nyugodalomba jusson

Menni kéne tudom tovább

nem zavarom vizet  csak fájna te se néz utánam

bár nem jár erre semmi hát készülök gyalog menni

ott valahol fény fogad ott telepszek majd le

megint egy kkcsit aztán megint tovább

mig az ut tartogat számomra valamit