Gyere becsapott szivű gyermekem

fogom megint lelkedet vezetlek ahová

kéred hiába csaptál tegnap be adok neked

még egy esélyt hogy evezve menj végig a bizalom vizén

Törmelék örvény ez mind belőlem

származva jutott oda ugy fullt a vizbe

adok neked egy kis falatott ami az én aranyom

csak egyed amig lehet

Megbocsájtást nyertél van még esély

mutasd meg mire vagy most képes

újra nem csinál most ugy mint aki nem tudta

Vezetlek s csak te rajtad mulik merre

akarsz menni vagy félevezetve kikőtve

hagysz megint el

de én akkor is megbocsájtva hajtok neked fejet

Látok egy repülöt mi

megmondja napjaimat

amik mág rám várnak

Piramison oly szépen ragyog

előtte árok s nem tudok aludni

álmatlanul tanit engem

A hajó távoli énemel már messze jár

ezt lettem én boldog szivem nagyon sokáig él

meséket irok s gyártva teszem a lapok közé

napom volt a nap sütött és nem ugy mint hét elején szakadt ránk az eső

hanem egy nagyon szép hetet zártam és boldog vagyok mert ismét adhatok

egy szeletett  mindenkinek gyertek és kostoljatok bele a lelkem ize ez

ami finomabb mindennél olyan mint egy falat kenyér gyere és egyél

a világ ahogy én látom mosolyog úgy kelti álmom kisér válon fogva

pillanatról pillanatra hosszu útra holnap elhatároztam hogy egy szép kedves vidéket

látogatok meg még hozzá ahol elindult első szakközepes élményem Vörösvárt

igy lesz felidézek minden szépet mert csak szépet kaptam a rosszat mér messze özve hagytam megkeresem régi lábnyomaimat a kis ábct ahova mindig betérvén valami finom falatott vettem és a tavat ami számomra az akartott jelképezi.

Félelemgyilkos

Úgy bomlik szét minden
még magam sem értem
elveszt tölem mindent
a pusztulás

Mar egyszere kapar
a kin amikor az árnyékod
a közelembe ér

Megtanitod azt amit meg
kell tanitanod
amit egy életre a
medálomként hordozok

Nem kell semmit
mondanod majd a pillanatok
késztetik azt amit tetteid
vezére diktál

Egyszerű a préda
ha úralni tudod
egyszerű a kin ha fájdalommal jár
ez a fegyvered az isteni gépezet

Látlak de nem érinthetlek
mert átok ül a rejtélyen ha
megfejtem azt

De mikor eltünsz
hagysz egy jelet
a tűzet a szemekben ami a könnyek
keserű örömét foglalja és irja körül

bámulok közben fogom kedvesem kezét

úgy mondom ki nevét mint évtizedekkel ezelőtt

azon a varázslatos estén

Velem voltált minden jobban

s együtt vészeltünk rosszban

minden nap egy szép pillanat

még veled lehetek s érezhetem

léted kincsét

Sétálva veled múltunk

jeleivel vezett mindenhova

együtt kelt az óra és este

mindig együtt térünk nyugovora

egymáshoz bujunk igy takarozunk

Arcunk nem változott sokat

nekem még mindig szép vagy

szerelmed akkor is is most

mindenél többet jelent

Olykor még van ruzs a szádon

és én szépnek látom

még egy kicsit engedélyezz

fent  drága isten

Ez a verset nagyszüleim emlékének örök tiszteletére iratam.

Amitől  tegnap féltem azt ma megteszem

Amikor holnap lesz változtatatok és cél felé haladok

ha irigy valaki az az ő saját baja

mert mégegyszer nem esek más csapdájába saját káromra

Tudva tud én nem mondok semmit

tudva bizz mégegyszer nem visz el az árviz

mikor jött és te tudod hagyod hogy engem kövekhez

csapdoson

Mos hogy nincs tőbb sebbem

mert vérzően tépve le az összeset

elindulok és holnaptól alkotok

Nekem ne küldj hamis muzsát

tudod ugy is ismerem a tréfát

Reggel korán kelltem megnézztem egy 1956-os

kiállitást a Moszkva Téren egy korabeli Csepel teherauto volt kiállitva

valamit egy Államvédeli kocsi félemet keltő fekete szinével

egy ágyú igen  és elképzeltem magamat

miközben mindez kiálitott tárgyak valosághűen jelenve meg

véresebbnél véresebb napokat okoztak egy egész országnak

kivéve a csepelt tankról önmagában foglalva nem akarok beszélni

egy akarat egy szellem megmutatta mire képes ha összefog

áldozataink szivét lelkét pedig a mécsesek égő lángja

tükrözte vissza.

A mai nap számomra és egész nép számára egy nagy ajándék

emberek egykor kiálva mentek sorsuk mint sem sejtő

végzetébe és elegük volt az elnyomásból ami azota

újra ránk szakadt elegük volt és felrázadtak aztán jött aminek

jönni kell nyilt harcok meg a pusztitás az akkori kormányról már 

nem is beszélek. Valahogy megint olyan hangulat van persze ezzel a néppel

meg lehet csinálni minden most már teljes hosszábban huzzni rajtuk

a nadrágszijat tudjátok ivadékok számomra az a döbbenet hogy még mindig

ott ültök és képviselitek a nyilt eszmét mit apáitok mert igen tudjuk

ti még a süllyedő hajórol se menekültük mert mindig jön valaki aki

megmenti az akutáis legénységet és átveszi a kormányzást.

Kedvememem most már

semmi nem vethet szeget

te is azt hiszed hogy még

irányitva veszed te késő

mert jelez a hibaüzenet

Réges régen

észre kellet volna vennem

és azzá válnom ami most

megint vagyok

a tudás utján ezernyi élvezet vár már rám

Vágy és szenvedély

már ez semm érdekel

csak azt termeteni meg

amit megálmodva láttam

egy angyal szemében

Tudtam én már régen

hogy kiséreteim nem hiába

vallok s most már nem közületek

valok vagyok hanem a csöndes kivülállo

Helyrehozznom nem kellet a helyrehozhatatlan

mert én nem rontottam

csak mások rongálták lelkem

Tudjátok hát meg régi

gyerek sereg én még mindig itt

vagyok s ha szükséged van rám

én már nem leszek felejsd el neve

m

Ha az volnék sokkal jobb lenne

az egész világ mindenség

Nyugodtan sétálva járnék kellnék

nem kéne senki szemébe nézznem

akkor lenne merszem élni

Elfedve tenném

hogy vagyok s itt lakok

semmi közöm maradna

a megszokott közöny

Útam az állomásra vezetne

kedvem sokkal jobb lenne

várnám a vonatokat s tán

egyikre fel is szállva

távoznák

Kelt 2005