Gyere becsapott szivű gyermekem

fogom megint lelkedet vezetlek ahová

kéred hiába csaptál tegnap be adok neked

még egy esélyt hogy evezve menj végig a bizalom vizén

Törmelék örvény ez mind belőlem

származva jutott oda ugy fullt a vizbe

adok neked egy kis falatott ami az én aranyom

csak egyed amig lehet

Megbocsájtást nyertél van még esély

mutasd meg mire vagy most képes

újra nem csinál most ugy mint aki nem tudta

Vezetlek s csak te rajtad mulik merre

akarsz menni vagy félevezetve kikőtve

hagysz megint el

de én akkor is megbocsájtva hajtok neked fejet

Látok egy repülöt mi

megmondja napjaimat

amik mág rám várnak

Piramison oly szépen ragyog

előtte árok s nem tudok aludni

álmatlanul tanit engem

A hajó távoli énemel már messze jár

ezt lettem én boldog szivem nagyon sokáig él

meséket irok s gyártva teszem a lapok közé

napom volt a nap sütött és nem ugy mint hét elején szakadt ránk az eső

hanem egy nagyon szép hetet zártam és boldog vagyok mert ismét adhatok

egy szeletett  mindenkinek gyertek és kostoljatok bele a lelkem ize ez

ami finomabb mindennél olyan mint egy falat kenyér gyere és egyél

a világ ahogy én látom mosolyog úgy kelti álmom kisér válon fogva

pillanatról pillanatra hosszu útra holnap elhatároztam hogy egy szép kedves vidéket

látogatok meg még hozzá ahol elindult első szakközepes élményem Vörösvárt

igy lesz felidézek minden szépet mert csak szépet kaptam a rosszat mér messze özve hagytam megkeresem régi lábnyomaimat a kis ábct ahova mindig betérvén valami finom falatott vettem és a tavat ami számomra az akartott jelképezi.