de elfelejted hogy a kihalt

ugy követe zihal utánad csak a hideg szél

A leveleket felsöpörheted úgyan

de attól az még feltámadni nem vagyon

késik a vonat mit vársz késik bemondo

hangja zengi végig a kis állomást

ahol tán csak egy lélek koborolva

nyitogatja eledel útán amit hátrahagyott

az erre járó vándorló

Az utca is űres már hiába

nappal s nemsokára ebédidőre

várakozik a test hogy megszünve jóllakva

nyeljen egyet s pihenőre szegleti sarokban nyugodalomba jusson

Menni kéne tudom tovább

nem zavarom vizet  csak fájna te se néz utánam

bár nem jár erre semmi hát készülök gyalog menni

ott valahol fény fogad ott telepszek majd le

megint egy kkcsit aztán megint tovább

mig az ut tartogat számomra valamit