Az út fagyva várt téged

de te még nem sejtetted hogy ez lesz az

út mi visszafelé már nem kísér

fiatala voltál s boldog reményekkel

számoldat a napokat





A végzetedet még magad sem sejtetted

de előzve nyerhetél volna tőle haladékot

ha nincs az ovatlan pillanat miért

a létedért fizetve hagytad ott adtad ott

a tested



A szörnyüségnek már évtizede

de az a nap visszatérve gondol rád

hisz olyan ártatlan voltál

még magad is gyermeki szivel szerettél



S most it nyugszol de valahányszor

láttom képed tudom hogy itt vagy

s visszanézel ülsz csendben s meredsz

az égre s sirodat fentről eső cseppekkel áztadott



Hajadat épp fésülve maradtál

nekünk örökre de tudjuk hogy

nem mentél el mert köztünk élsz

békében



Az itéleted nem volt helyes

tudjuk azota ki ítélt odafentről

bánja már a percet miben ő irta a forgatóknyvet



Csókod milyen volt

talán édes mit a méz

mi minden nap szerelmet terem

bársonyos tested titkát magad vitted

oda ahol most újra boldogan esküdtél meg az angyalokkal