Te ott voltál mikor elkezdtem utamat

néztél rám ismeretlen s akkor még nem tudtam

hogy vár rám a könyvhalmaz amibe tanulni hivni várva

egész nyárra adománykat gyüjtve kőt majd le sok fűzetbe köszönöm hogy tanitványod

lehetek te pedig lettél mesterem hosszu vizsgák kegyetlen órák mik végtelennek

 tüntek s teljesülve
gyültek utána elém kezemben volt a bizonyítványom ami részben a te ajándékod hogy ott voltál verset tanitottál de az mégis anyag halmazként maradt meg nekem s most nemsokára hiv majd az egyetem ahová ugyan ugy elkisérsz most már csak pár lépés a mennyország akármilyen ilyesztő is de nyárnak üde illatát érzem minden percben ezért nem félek mert tudod hogy melletem vagy s oktatsz ugy szorgalmazva oltasz mig mások elfelejtették a neved bennem öröké él lelked fényes lánca.

Úgy nézünk egyűtt a világra.