Kis türelmet...
Ez a vers volt az első amit irtam pont ilyen fekete hangulatban voltam
ezzel a verssel indultam a ki mit tudon az iskola által szervezett vetélkedőn majd
meg is nyertem vele. Ezek útán indultam mégegyszer egy év múltán
ott pedig verses kötetteim jovoltából nyertem. Köszönöm az istenek hogy megáldott ezen képességgel ami nekem az örök ecsetem.
Most kicsit új köntösbe öltöztettem és
újra fényeztem.
Halottak Napja 2.0
Az harangokban most a lelkek hangjai
zengenek a temetőben sok ember
karon fogva sétál oda ahol egy élet véget ért
Valakit akit szeretünk most már
nem lehet melletünk
képe emlék a falon diszitve ránk nézz
hiánya potolhatatlan varázsa többé nincsen
Virágok kezekben
mécsecs a lelkekben
sirokon sirni ilyenkor muszály
a halált érzem járkál körbe körbe
közben megpihenve a padon töprengve
gondolkozva foltozza kegyetlen szerepét
Látom őt de csak űl
nem beszél előtte a sok áldozat képe
amiket mind ő vitt bucsuztatott
Nézem az eget
tudom hogy itt vagytok
kisértek és nem mentettek el csak
pihentek
Leveleket sodor felém a szél
hervadt már akár a táj
a szél hüvös leheletétt
rázkodva fogadja testem minden szegleti pontja
A fejfára teszem kezem
úgy virassztok veletek
tudom hogy sziveteket fogom
drága szereteink hiányoztok nagyon
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!