Sok minden máshogy lehetetett volna ha nem állok s várom

hogy elmenjenek a lehetőségek, ez utobbi sok mindenek betudható

a múltat visszasirni felesleges de most még is előttem az arca megint

minden mozdulata minden apró felém szánt mosolya

amik elől mekülök saját magam elől.

Tudom a jtászma közel sem ért véget még mert annyi a lehetőség aminek

hajojára fel kell szálnom és át kell hajozni a túl partra a viharos tengeren.

Vágyaimban nem szenvedtem hiány azokat mind jól forgata és alakitotta a sors kereke de a körülvevő környezet és lelki alul tápláltásgom nem birta

a megprobáltatás  kezdtek kiesni a csavarok sorba

és lassan megszünt létzeni az élet körülötte 

is sőtét koporsojában eltemekezetett.

Hideg napok felett és emberi beszédektől folyamatosan kaptak még

holtában is sebeket. Aztán egy túlvilági álma megvilágitotta hogy

nem lehet mindig sötét körülötte és hogy nyelheti vissza a dobogás

arany hatalmát amit többé senki soha le nem igáz.

A tanácsot megfogata szépen lassan nyilik  meghalt leigázott lelkem

koporsojának fedele és bár bosszut nem tervezz de személyi ártó

intelmeket sérelmeket többé észre se veszé. Önbizalmat nyer majd

újból.