Kis türelmet...
Soha senkinek semmiben
igérve saját nevem
soha semmikor miben elvetetett a sors
mindig hivni de sose menni
csaldásban minek úton érni
találgatva szana szét hajtva magam
a tollat mi mozgat sosem emelem fel
mert azt lerakva már jó időre teszem fiok
mélyére eltévedt gondolatok most egymást ébresztve
marják fertőzik igaz lelküket.
Táncolni a rózsák s muzsák taván
mikor a tánc gyilkos marás
többé sosem akarok ez igaz akaratom
Ez a vers egy igazi depresszios hangulatomból való
Az zákozottság ára Verses kőtetett részlet
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!