Kis türelmet...
Az újabb csoda hogy megint a toll
koptatja magát oly távol még láttlak
hogy bucsuztunk s tervezve elemezve
mi lesz mi vár ránk
Szeptember éneke aztán
vért hozzot szivembe
kihalat a táj amin kettőké volt
s minden éjjel perzselve forrt
Tulélni és mondani szót
nincs többé nem vagy többé
egyenlővé tett a szakadék szélén
Könyörgés érzelmi
folyamat mosta arcomat
de elég erős voltam tudom most
már hogy leirom mi is volt bánatom
Egy pár vers meg a lépteid
képei még mindig örzik
itléted jeleit
Hányszor ment a dal ami még mindig
a fülembe mar amit egymás karjában
hallgatva dudoltunk de most
csak egy emlék ami kisérve tépi sebeim szét
Gyakorlaton nem mutatva arcom
mélyedve hevertem mindent
tettem a dolgokat oly csendben
Ez még jár neked hogy
leirom ha nem is nevedet
gyere mondjuk ki ég veled
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!