Az újabb csoda hogy megint a toll

koptatja magát oly távol még láttlak

hogy bucsuztunk s tervezve elemezve

mi lesz mi vár ránk

Szeptember éneke aztán

vért hozzot szivembe

kihalat a táj amin kettőké volt

s minden éjjel perzselve forrt

Tulélni és mondani szót

nincs többé nem vagy többé

egyenlővé tett a szakadék szélén

Könyörgés érzelmi

folyamat mosta arcomat

de elég erős voltam tudom most

már hogy leirom mi is volt bánatom

Egy pár vers meg a lépteid

képei még mindig örzik

itléted jeleit

Hányszor ment a dal ami még mindig

a fülembe mar amit egymás karjában

hallgatva dudoltunk de most

csak egy emlék ami kisérve tépi sebeim szét

Gyakorlaton nem mutatva arcom

mélyedve hevertem mindent

tettem a dolgokat oly csendben

Ez még jár neked hogy

leirom ha nem is nevedet

gyere mondjuk ki ég veled