SÜTKÉREZNEK S ÉGI ÁLDÁSSAL FOLYNAK.

NAPPAL ÖLELKEZNEK FORRÓN S TÜZESEN:

KÍVÁNATOS PUCÉRSÁGGAL OSZTÓDNAK...

A TÉL MÉG FEHÉREN VASTAGODIK,

S A TERMÉSZETBEN NEDVESEN CSILLOGNAK,

BEFEDIK SZEMEIKET ELBUJTATVA A TÁJAT:

S A SZERELMESEK ÁLMAI ÍGY IS VIRÁGOZNAK...

SZEPTEMBER

Szeptemberben kezdenek őszülni

a falevelek, színeket váltanak.

Így búcsúznak a nyári,....

szerelmes levelek, gyürötté váltan.

Mennyi és mennyi nyár tűnik el

s amik egyszer éltek s lengedeztek -

ki álltak fényleni zöldes szívvel,

azok most sárgás-barnán üzengetnek.

Jó ízü a csók, a múzsa csókja,

Van benne bor, kenyér, szeretet.

Koldusok költője magyar módra:

Issza e szavakat, Isteni kegyelet!

Haldoklik földünk, a nyári zőld,

Gyere nézdd! - csalás az élet!

Földi kárhozat és nyavaja:

Üszkösödik a magyar nép felett!

Hiába szólsz - hiába szólok

Nincs aki meghallgatna -

Veszekszel velem, te sem vagy látnok,...

Bús és komor a magyarja!

Csend lettem mind akinek nincs nyelve,

A dal, mely valaha népemért szólt,

Közönség nélkül lett eltemetve,

Az élet dala, oly régen holt.

Még szép veled a világ természete

kékes folyó lávája, levegő szele.

Hömpölygő áradat fényében,

zúg a morajlás, siklik a víz medrében.

Valaha egykoron sütkérezett fényem,

miért öregszem, miért nincs reményem?

Lopd el lelkem a természet örömét,

rejtsd el testemben folyami indák özönét!

KÍVÁNOD ?

Még éjjeli álmodat látni

A nappali fényben úszva

Ragyogni a kikelet

Felé szerelmesen, kedvesed

Testével betakarózni remegve.

KÍVÁNOD ?

A reggeli sugár útvonalán

A nappali ébredést köszönteni,

Karcsú alakját megfigyelni

Amint átsüt rajta

A szerelmi lázad forrósítani.

ÉN, SOHA SEM VÁLTOZOM,

AZ IDŐ ÍGY ALKOTOTT MEG.

EREIMBEN KONOK MAGYAR VÉR CSOROG,

S LÁBAIM-KEZEIM SEM REMEG!

ÉBREDÉSKOR DUZZOGOK,

ESTÉRE REMÉNY TŐR REÁM.

MAGAMMAL HARCOLOK-KÜSZKÖDÖK,

SZERET E ENGEMET MAGYAR HAZÁM?

MAGAMRÓL ROSSZ A VÉLEMÉNYEM,

MIÉRT GYÖTRI LELKEM SZERELEM?

Mondod, hogy szeretsz...s angyalom,

Én meg szólok sietve,

Te vagy fényes csillagom,

Szeretet-szerelem magva lett elvetve,

Magányomban elég bánat ért

Annyira szép, annyira jó -

Hallani, meghalnék szemeidért,

Oda bújva hozzám:

TURBÉKOLÓ GERLEKÉNT!

Mondod, hogy szeretsz...s angyalom,

Kincs vagy nekem, rubint

Tündökölsz velem, virradó hajnalon,

Szereteted távolból is érint,

Amit szellő hoz el hozzám s sóhajom.

Szentünnep! Virul lelkem boldogságtól

Szentlélek szállt belém.

Egy el nem mondható test lettem,

Örömömben nincs párja bennem,

S én itt vagyok,érzek,látok:

Isten kebelén nyugszom s virágzom.

Mennyire kedves nekem ez a föld s tájék,

Ahol sok a boldog ember, sok a magyar.

Jobbágy és földműves ivadék,

lennék jómagam, mint költő

s nem hiába csörgedez paraszti vér:

születésem, több száz éves emberöltő!

Ott voltam akkor is és éltem,

a múltban, ahol a magyar fák égig értek,

háborúk, csaták történelmét láttam:

s a hős magyarok nem féltek!

Szívemben csendes, rügyező virágok,

Így tündökölnek feléd illatozások,

Én szeretnék üzenni tegnapról s máról,

A kinyílt rózsaszálról

S nem látom alakodat. Hajadat simogatom,-

S lelkemben éjjelente elő varázsolom,-

Szemeidet, zöld macska szemeidet látván

Könnyezem meg testemet üresen-árván.

Ha eljönnél hozzám, szívem s lelkem vár,

Esengve előtted kérdőn, gyere vissza napsugár,

Tested hol villanó vaku, hol sötétség szürkülete,

Emlékszik agyam örökre kecses kezeidre,

Ujjaiddal turkálsz hajamban és testemre

Simogatással felelsz, szavak nélkül szerelmemre:

Életem voltál, jöjj vissza hozzám újra,

Betakarózva mellém, sóhajomat elhallgattatva.

Otthon voltam Budapesten, sírt és fájt lelkem,

Nem találtam fákat, helyette betonszörnyek

Emelkedtek a magasba, nem ismertem

Meg szülővárosom, oly kedvetlen lettem,

Hullottak szemeimből a könnyek!

Vigasztalhatatlan így a szív s az élet értelme

Minek az emlék, ha eltűntek a gyermekkori napok,

Mit neked! Hová sodort engem a lét ereje

Otthonom, szülém volt Budapest szépsége,

          És most idegen vagyok!

Kiírtották a fákat, letiporták az emlék mezejét,

Ott hol én voltam a gyermek s az örök szerelmek,

Kedvesek, szirénhajú, lepkeszárnyú édesek,

Dédelgették szívemet, adták nekem csókjaik erejét

            Mind-mind kegyvesztettek!

Május első vasárnapján

gyöngyözik az édesanyák

arca

gyermekeik szemeit fedi el

könnyeik

birodalma...

Ó, jó anyák

szemeitek ragyogásában

sugárzik öröm

s a bú szökik menten!

Nyújtsátok ki kezeitek

s a gyermeketek ott terem!

Szeretem kezed, hajad,

issza gyermeked, izzó lelkedet

anyai forrás

anyai emlő tisztít.

Emeld, hívd magadhoz

azt aki annyiszor elesett

anyai gondoskodás

gyermekeid maradunk mindig!

Ó, jó anyák,

felemeljük esküre kezünk.

0. Názáreti Jézus urunk!
0. Te,aki hitet hoztál e földre,
0. Súlyos kereszted előtt imádkozunk.
0. Bocsás meg az ellened vétkezőknek,
0. Hisz Te mondád: Nem tudják mit tsznek!
0. Ha hisznek, ha nem hisznek...
0. Az emberek örökkön-örökké vétkeznek.
0. De Te feltámadtál - ahogy megmondtad -,
0. Szavaid, szónoklataid, intelmeid élnek
0. A szent Bibliánkban. Aki akarja,
0. Általad újjá- és hitelesebbé születhet,
0. És még ő sem mondhatja el magáról:
0. Úgy élek e földön, mint Jézus!

Lidérces rablánc, remegő test,

vonaglik a szentélyes érzelem.

Senki sincs, aki eloltja tüzét,

lángol, perzsel az őszinte szerelem.

Nem csapongás, őrültek ketrece

kulcsra zárt szívek zuhanása.

Testek összefonódott gyöngesége,

szaporodás, hangok kéjes síkoltása.

Félárbocon leng a valóság zászlaja,

együtt ébrednek. Isteni-ámori szerenád -

zenéje hangzik, mely beethoveni születésű

szerelem, te vagy magad a mennyei ímád!

Ugye igaz, a szeretet nem örökös,

csipet dobbanás, szívritmuszavar.

Belém nyilall párszor a fájdalom,

utána a test az, ami mást is akar.

A nappal fényét, illendő bókokat

tisztelni a csillagot s az ébredést.

Nem kell a testnek a szeretet -

ha kell, ne a földön keresd a felismerést.

Nem adod fel soha a harcot,

nem látsz, nem érzel, nem hallasz!

Nincs kiút, zsákutcába kerültél,

a szeretettől, te ember: meghalhatsz!

Az a csók nem történt meg,

elszállt belőlem repülve.

Máshová, messzi tőlem s távol

de miért hagyott nyomo lelkembe?

Hozzám ért: tőrt döfött belém!

Nem ért hozzám! Testem kívánja?

És mégis megtörtént tudom,

élvezet, elszálltál tőlem egy új ágyba!

Ez nem ösztön, nem csak ösztön!

Velem volt a szeretet-szerelme,

egy apró öröm és élvezet

örökre szívembe vagy eltemetve.

HAJNALRA ÁLMOM MESSZE JÁR,

REGGELENTE NAPSUGÁR FÉNYÉRE ÉBREDEK.

S A FELHŐTAKARÓT TÁVOL TARTOM.

VIDÁMSÁGOM,ÉLETÖRÖMÖM ÜDVÖZÖL.

A TAVASZ FELÉBRESZTI ÖSZTÖNÖM,

ÁTÖLEL ILLATOZÓ ORGONABOKOR.

BŐSÉGGEL SZÓRJA ZÖLDELLŐ LEGELŐ

LÁTHATATLAN KEDVESSÉGÉT PUCÉRSÁGOMNAK.

MEZTELEN SÉTÁLOK A HOLT-TISZÁN

HŰS HABJAIBAN ÉLVEZEM A VÍZ HARAPÁSÁT.

GYÖNGYÖZŐ HOMLOKOMRA KORONÁT HÚZOK,

KIHŰLT TESTEM FÖLÉ MELEGSÉGET VONZOK.

MELLÉM FEKSZIK A REGGELI SZIRÉN,

ÉNEKÉT BOLDOGAN HALLGATOM ÉN.