Még szép veled a világ természete

kékes folyó lávája, levegő szele.

Hömpölygő áradat fényében,

zúg a morajlás, siklik a víz medrében.

Valaha egykoron sütkérezett fényem,

miért öregszem, miért nincs reményem?

Lopd el lelkem a természet örömét,

rejtsd el testemben folyami indák özönét!

A forró nyárban alszanak a

színek varázslói a palettán.

A némaság szúró tekintettel figyel,

s sápadt a valaha sáros föld -

ásítása szintén hallgatagra sikeredik

a sült galamb is elrepül -

emlékképpé kövesedik a természet:

s a forró nyárban, alszanak a virágok...

Szobámban ül a por, a zöldlevelű szürkül,

én is sápadtan, búsan élek,

a képzeletem szárnyra kél és üdül,

csókra szomjazó ajakam szárazon görbül...

KÍVÁNOD ?

Még éjjeli álmodat látni

A nappali fényben úszva

Ragyogni a kikelet

Felé szerelmesen, kedvesed

Testével betakarózni remegve.

KÍVÁNOD ?

A reggeli sugár útvonalán

A nappali ébredést köszönteni,

Karcsú alakját megfigyelni

Amint átsüt rajta

A szerelmi lázad forrósítani.