Lidérces rablánc, remegő test,

vonaglik a szentélyes érzelem.

Senki sincs, aki eloltja tüzét,

lángol, perzsel az őszinte szerelem.

Nem csapongás, őrültek ketrece

kulcsra zárt szívek zuhanása.

Testek összefonódott gyöngesége,

szaporodás, hangok kéjes síkoltása.

Félárbocon leng a valóság zászlaja,

együtt ébrednek. Isteni-ámori szerenád -

zenéje hangzik, mely beethoveni születésű

szerelem, te vagy magad a mennyei ímád!

Ugye igaz, a szeretet nem örökös,

csipet dobbanás, szívritmuszavar.

Belém nyilall párszor a fájdalom,

utána a test az, ami mást is akar.

A nappal fényét, illendő bókokat

tisztelni a csillagot s az ébredést.

Nem kell a testnek a szeretet -

ha kell, ne a földön keresd a felismerést.

Nem adod fel soha a harcot,

nem látsz, nem érzel, nem hallasz!

Nincs kiút, zsákutcába kerültél,

a szeretettől, te ember: meghalhatsz!

Az a csók nem történt meg,

elszállt belőlem repülve.

Máshová, messzi tőlem s távol

de miért hagyott nyomo lelkembe?

Hozzám ért: tőrt döfött belém!

Nem ért hozzám! Testem kívánja?

És mégis megtörtént tudom,

élvezet, elszálltál tőlem egy új ágyba!

Ez nem ösztön, nem csak ösztön!

Velem volt a szeretet-szerelme,

egy apró öröm és élvezet

örökre szívembe vagy eltemetve.

HAJNALRA ÁLMOM MESSZE JÁR,

REGGELENTE NAPSUGÁR FÉNYÉRE ÉBREDEK.

S A FELHŐTAKARÓT TÁVOL TARTOM.

VIDÁMSÁGOM,ÉLETÖRÖMÖM ÜDVÖZÖL.

A TAVASZ FELÉBRESZTI ÖSZTÖNÖM,

ÁTÖLEL ILLATOZÓ ORGONABOKOR.

BŐSÉGGEL SZÓRJA ZÖLDELLŐ LEGELŐ

LÁTHATATLAN KEDVESSÉGÉT PUCÉRSÁGOMNAK.

MEZTELEN SÉTÁLOK A HOLT-TISZÁN

HŰS HABJAIBAN ÉLVEZEM A VÍZ HARAPÁSÁT.

GYÖNGYÖZŐ HOMLOKOMRA KORONÁT HÚZOK,

KIHŰLT TESTEM FÖLÉ MELEGSÉGET VONZOK.

MELLÉM FEKSZIK A REGGELI SZIRÉN,

ÉNEKÉT BOLDOGAN HALLGATOM ÉN.

Magam vagyok a megbocsátó

Minden embert szerető, imádó.

Magam vagyok a szépség,

A természetfeletti csoda.

Magam vagyok a szeretetk,

Lelkem nem ismer ellenségeket.

Magam vagyok a béke,

Mely isteni hatalom szentsége.

Magam vagyok a bölcsesség,

Ami elhozza nekem a szerencsét.

Magam vagyok az igazság,

Elkerül engem a gonoszság.

Magam állandóan újjá születek,

Örökké szerető, szerelmes leszek.

Magam vagyok a lelki ébredés,

Én vagyok az én-tudat:

Az isteni felemelkedés!