A forró nyárban alszanak a

színek varázslói a palettán.

A némaság szúró tekintettel figyel,

s sápadt a valaha sáros föld -

ásítása szintén hallgatagra sikeredik

a sült galamb is elrepül -

emlékképpé kövesedik a természet:

s a forró nyárban, alszanak a virágok...

Szobámban ül a por, a zöldlevelű szürkül,

én is sápadtan, búsan élek,

a képzeletem szárnyra kél és üdül,

csókra szomjazó ajakam szárazon görbül...

Magam vagyok a megbocsátó

Minden embert szerető, imádó.

Magam vagyok a szépség,

A természetfeletti csoda.

Magam vagyok a szeretetk,

Lelkem nem ismer ellenségeket.

Magam vagyok a béke,

Mely isteni hatalom szentsége.

Magam vagyok a bölcsesség,

Ami elhozza nekem a szerencsét.

Magam vagyok az igazság,

Elkerül engem a gonoszság.

Magam állandóan újjá születek,

Örökké szerető, szerelmes leszek.

Magam vagyok a lelki ébredés,

Én vagyok az én-tudat:

Az isteni felemelkedés!