Dicsőséges s újjászülető néped,

Szent István királyunk vigyáz reánk,

Szelleme virágzó jövőnk útjain járt,

Magyar szívedbe hazaszeretetet ültetett

néked !

Legyőzhetetlenné tette a magyar népet,

Búzánkból új kenyeret, ropogós zamatát,

Lángoló s forrongó diadalbüszkeséget

Hozott nagy szelleme, felejtheted az éhínséget,

Jó étvággyal egyed magyar a szent jobbját !

Napsugár ragyogása testben

Egy örökös vágyálom.

Sugárzás szívemben

Lélekemelő fényben,

Mennyek tava kéklik.

Szerelem, találj reám, várlak

Él a földön csillagom

Ne legyél vágyálom.

 ÉDESEM, VIRULNAK VIRÁGOK,

NYÁR HÍRNÖKE JŐ FELÉNK,

APHRODITÉ VAGY TE, ÉS MOIRÁK

SORSOM: LÁGY MARKÚ KOVÁCSA.

NÉZD A VIRÁGZÓ POMPÁT,

CSODÁT FAKADNI RÜGYBŐL,

LÁTOD-É BENNEM ZÉUSZT ÉS

HADÉSZT, AZ ALVILÁG URÁT ?!

FEJEDELEM VAGYOK!

 SZÍVÜKBEN SOKSZÍNÜ VIRÁGOS RÉTEK ILLATOZNAK,

AMIT A SZÉL FELKAP S TOVAREPÍT A NAPNAK.

NEKÜNK ILLATOZNAK ŐK: SZERETTEIKNEK,

TÜNDÖKLŐ RÓZSÁKKÉNT ISTENNEL BESZÉLGETNEK!

SZEMEIKBEN  SOK KEDVES KÖNNYCSEPP CSILLAGA,

SZÍVÜKBEN ANGYALI KEDVESSÉG SZERETET SZAVA.

Bántásából ! - elvtársak - kurafiak -

Fosztogatásotok, árulásotok,

Nem őszinte magyarra vall !

Mintha nem ettól a szentföldtől -

Kaptátok volna az életet,

Virágzó, árva Magyarország...

Érted imádkozom, érted vezekelek !

Én már születésemkor Istenünk:

Kezébe adtam, - életem s hazám !

SÜTKÉREZNEK S ÉGI ÁLDÁSSAL FOLYNAK.

NAPPAL ÖLELKEZNEK FORRÓN S TÜZESEN:

KÍVÁNATOS PUCÉRSÁGGAL OSZTÓDNAK...

A TÉL MÉG FEHÉREN VASTAGODIK,

S A TERMÉSZETBEN NEDVESEN CSILLOGNAK,

BEFEDIK SZEMEIKET ELBUJTATVA A TÁJAT:

S A SZERELMESEK ÁLMAI ÍGY IS VIRÁGOZNAK...

                                            tüzet éleszt szívembe':

                                            szeretet - lángot.

HITET                                 szít, változást ígér, hogy

                                            sugárzó arccal lássam

                                            e földi boldogságot.

Művész keze által karcsúsodik az alak,

S mint élő ember, úgy lát a szívekbe

SZERELEM, MEGTALÁLTALAK!

Hogy lehetnék márvány, szent istennőd,

Hogy járhatnék, mint egy ősi bálvány,

Bevésve nevem a földbe, mely gyönyöröd

S CSILLAGOS LÁTVÁNY.

A szépség szelídsége kelne életre,

A tengernyi álomittas ámulat,

Az a fellegekből földre érkezett kéksége

SZEMEKNEK KÁBULAT.

Rokon holtak, szállnak el ablakom előtt

Ünnepi ruhákban, lejtik táncaikat

Villanó szentek szállva kopogtatnak, Sőt -

Ismerem őket, szeretteim! Virágcsokraikat

Lengeti a szél, így kérve kimenőt:

ISTENTŐL, FÖLDI ÜNNEPEIK MIATT!

Angyalok holtjai éljetek! Hisz földre szállva

Haza jöttetek, te is - ő is...

SZEPTEMBER

Szeptemberben kezdenek őszülni

a falevelek, színeket váltanak.

Így búcsúznak a nyári,....

szerelmes levelek, gyürötté váltan.

Mennyi és mennyi nyár tűnik el

s amik egyszer éltek s lengedeztek -

ki álltak fényleni zöldes szívvel,

azok most sárgás-barnán üzengetnek.