Rokon holtak, szállnak el ablakom előtt

Ünnepi ruhákban, lejtik táncaikat

Villanó szentek szállva kopogtatnak, Sőt -

Ismerem őket, szeretteim! Virágcsokraikat

Lengeti a szél, így kérve kimenőt:

ISTENTŐL, FÖLDI ÜNNEPEIK MIATT!

Angyalok holtjai éljetek! Hisz földre szállva

Haza jöttetek, te is - ő is...

Földi sírokból támadtatok fel s imára

Kulcsolt kezekkel, csak azért is:

Újra éltek velem, emlékezve egymásra

ÉN A FÖLDI S TI A MENNYEI BOLDOGSÁGRA!

Édesanyám megismertelek! Az aggódás

Anyatejed felébresztette születésem, háborogj

Lelkem! Ébredezz szívem! Mily csodás -

Volt is az élet vele, zokogok,-zokogj:

Emlék illatos gyertyája, ez nem látomás

Magam is felszállok mellé, csókolj -

Szám, orcájára ezer imát! Vágyakozás

Napja ez és a szeretet nem vár, térdre borulj

ELŐTTE, MERT ÉDESANYÁD Ő ÉS A VALÓSÁG!

Ölelő karokkal jött Édesapám s a nyomában

Az összes rokoni lélek! Szálltak velük csillagok -

Engemet soha el ne hagyjatok! Édesapámban

S szívében ott dobogott a vágy! Jaj! Én meghalok...

Velük leszek, mosolygok sugárszárnyakban

Ahogy ő és ők teszik! Ragyogok - ragyogok...

HALOTTAIM NAPJÁN, VELÜK ÉN BOLDOG VAGYOK!