Május első vasárnapján

gyöngyözik az édesanyák

arca

gyermekeik szemeit fedi el

könnyeik

birodalma...

Ó, jó anyák

szemeitek ragyogásában

sugárzik öröm

s a bú szökik menten!

Nyújtsátok ki kezeitek

s a gyermeketek ott terem!

Szeretem kezed, hajad,

issza gyermeked, izzó lelkedet

anyai forrás

anyai emlő tisztít.

Emeld, hívd magadhoz

azt aki annyiszor elesett

anyai gondoskodás

gyermekeid maradunk mindig!

Ó, jó anyák,

felemeljük esküre kezünk.

Ó, jaj, ó mily boldogság

reszket értetek testünk!

Esküszünk, esküszünk...

amíg csak éltek s haltok:

szeretünk!

Ó, jó anyák

szívünk lüktet s virágszirma

nyílik felétek gyönyörködve,

tágulnak ereink

a múltak súlya alatt

megújulnak érzelmeink

Május melegségében

benneteket köszöntve!

Május első vasárnapján

szó-szó száll

s éjfélre messze a szó

a hajnal előáll

süt a májusi napsugár

mi már másfelé-máshonnan:

jó anyánk szavait

ízlelgessük,

ahogy azt a kalácsot

amit nála ettünk

s hallgatjuk

a csend szavát...

szellő küldte:
ÉDESANYÁT!