Hiába szólsz - hiába szólok

Nincs aki meghallgatna -

Veszekszel velem, te sem vagy látnok,...

Bús és komor a magyarja!

Csend lettem mind akinek nincs nyelve,

A dal, mely valaha népemért szólt,

Közönség nélkül lett eltemetve,

Az élet dala, oly régen holt.

Kerestrefeszített testem is szenved

Szent kenetet - kérek Uram? -

A szívem az mely nem enged

Hozzád, hitem add, mutasd utam!

Nem ismerhetem a csendet

Szól szám, üzenj az élőnek,

Ébrezd fel a szunnyadó lelket,

Én barátja vagyok nemzetemnek!

Mit tehetek én, mint firkász?

Isten tolmácsa vagyok,

Őrködök értetek - nincs gyász -

Éljetek úgy: ahogy a nagyok!

Bölcsesség uralja magyarok száját

Tettetek légyen szátok munkája,

Ostromoljátok meg hazátok várát:

Nyitva előttetek a szabadság ajtaja!

Csak a becsület útján járjatok

Ne hiába szólj - ne hiába szóljak,

Szabadság, munka, szózatok:

Milliónyian legyetek...!

Akik szólnak, harcolnak s alkotnak!