Szentünnep! Virul lelkem boldogságtól

Szentlélek szállt belém.

Egy el nem mondható test lettem,

Örömömben nincs párja bennem,

S én itt vagyok,érzek,látok:

Isten kebelén nyugszom s virágzom.

Mennyire kedves nekem ez a föld s tájék,

Ahol sok a boldog ember, sok a magyar.

Milliók lelkében ott él a szentlélek,

S mind magyarok, nékem testvérek.

Ahol a föld is magyar, testünk magyar:

S a felhő is elbújt, fényesedik fény,

Ezrek zászlaját ringatja remény,

Isten tisztelete.

De jó is így élni veletek, köztetek,

Ünneplő népem, tiszta lelkű magyar emberek!

Hallgatni az ÚR megszentelt üzenetét,

Lelkünk együtt muzsikál egy ismeretlen misét,

S az emberi özönök milliónyi könnyein át

Borulnak térdre Isten színe előtt

Eljövetelére: lessük, halljuk biztató szavát.

Mindenki érzi, vonzza a másik szívét, lelkét,

Áldott a magyar föld, áldott a népe!

Együtt a Nagy-Magyarország virágos illata

Együttes a pillantás, együttes akarata,

Csak az érzéseinkben van némi kétely:

Elmúlások,véráldozatok, nem idevaló kísértéssel,

Fejet hajt a magyarok lelkének érzésével.

A tükrös szemekben tündököl az ÚR ünnepe!

A csíksomlyói búcsú napján,

S a végtelenségek útjain szállunk

Az örök szentélybe,

Mi magyarok, kéz a kézben, Istenünk szombatján.

Fejünk megemeljük a föld fölé emelkedve,

Együtt énekeljük a magyar Himnuszt,

A székely himnuszt, imádkozva, esdekelve,

Mert egy az ÚR, egy a magyarok Istene!

Itt és most nem a pártok akarata a döntő!

Az emberek szavának, magyar kiváltságok

Útjainak ad az ÚR földön és horizonton,

Az őshazában, Székelyföldön: vágyálmok

Dícsőülnek s valósulnak meg az égi mennybolton.

Mindannyian felírják nevüket az ég kékjére

Egy édenien csillogó fénytollal:

Esküt tesznek a szent Biblia nevére,

Egységes a magyar, testvérek maradnak

Határon innen és túl,

Isten nevében, amíg csak élnek, halnak:

Mindörökre!