Ha Janus-temploma zárva van, akkor béke honol az egész birodalomban – legalábbis így vélték az ókori Rómában. Hogy lehet az, hogy egy isten bezárja a templomát, és addig nem is enged be senkit, amíg ki nem tör a háború? Furcsa, kifacsart logikának tűnhet a dolog, pedig nem az.

Janus a kezdetek istene volt, akinek ősiségéhez kétség sem férhetett. Eredete sokak szerint etruszk gyökerekre vezethető vissza, ő maga azonban olyan istenség, amely kitörölhetetlenül Rómához kapcsolódott, de túlélte az ókort, és a mai napig használjuk a „Janus-arcú” kifejezésünkben.

Ez a kifejezés mostanra azonban valamilyen álcára, valami olyan kettősségre utal, amely a kétarcúsággal párosul, de csak azért, mert az évszázadok során elfelejtettük ennek a szimbólumnak a valódi jelentését. Az egykorú ábrázolásokon két szakállas férfifej látható, mintha a tarkójuknál összenőttek volna.