A Makón felfedezett óriási gázmező lázba hozta az országot. Az már kevésbé ismert, hogy ez ún. nemhagyományos lelőhely, vagyis a szénhidrogén gyakorlatilag be van zárva a kőzetekbe, ezért a kitermelési technológiára még várni kell egy-két évet. A magyar állam egy fillért sem áldozott a projektre, ellenben a Falcon Oil and Gas eddig 500 millió dollárt fektette be. Mikor lesz gáz, hogyan hozzák a felszínre, és ez hogyan rendezi át az Európai Unió gázellátását – kérdeztük Dr. Szabó Györgytől, a Falcon-TXM hazai vezetőjétől.

Interjú Dr. Szabó Györggyel, a beruházó Falcon Oil and Gas hazai vezetőjével

– Hol tart a makói projekt jelenleg? Hiszen ún. nemhagyományos lelőhelyről beszélünk, ami nehezíti a kitermelés előkészítését.

– Már a hetvenes években kísérletek folytak Magyarországon és az USA-ban is, hogy a „nemhagyományos”, vagy ahogy akkoriban hívtuk, a rossz áteresztőképességű gázszaturált rendszereket megcsapoljuk. Akkoriban az Egyesült Államokban még nukleáris robbantásra is sor került, amely a hirosimai robbantás erejének a 4-5-szörösével ért fel. Azonban ez sem vezetett eredményre. Hazánkban nemcsak a Makói árokban, hanem Dunántúlon is próbáltunk hidraulikus repesztéssel gázt kitermelni, de nem sikerült. Tehát csaknem négy évtizedes munkáról van szó. Aztán az USA-ban a kilencvenes évek derekán az akkori gázárak és a gázfelhasználás igényeinek növekedése miatt indult be újra a hasznosítási törekvés. Ma már az USA teljes belföldi termelésének egyharmada nemhagyományos lelőhelyekről származik.

– Magyarországon mikor kapott új erőre a kutatás?

– 1998-ban először egy Gustavson nevű cég kapott engedélyt a Makói árok hasznosítására. A projekt 2007-ben jutott el abba a stádiumba, hogy az eddigi több száz millió eurós beruházás feltárta azokat a készleteket, amelyek alapján termelési engedélyt kapott a Falcon. Napjainkban folynak az előkészületek.

– A Falcon miért vonta be két éve a projektbe a világ legnagyobb olajóriását, az amerikai ExxonMobilt? A Falcon volt a faltörő kos vagy később jöttek rá, hogy egyedül nem képesek a makói gáz kitermelésére?

– A Falcon valóban faltörő kos volt, mert Európában ilyen céltudatos mélymedence kutatás és hasznosítás nem folyt. De már 1999-2000-ben kapcsolatot létesítettünk a tárgykörben sikeres cégekkel, többek között az Exxonnal és más olajtársaságokkal is. Elvégeztük a teljes terület háromdimenziós szeizmikus átvilágítását, kutakat fúrtunk, és folyamatosan bemutattuk az eredményeket. 2007 második felében már olyan adatbázissal rendelkeztünk, amelyet a nemzetközi szakma is elismert. Egy huszas listából végül az Exxonnal sikerült megállapodnunk.

– A MOL miért nem próbálkozott a Makói gázmező kutatásával?

– A MOL felső vezetése ezt kockázatos portfolióelemnek tartotta. Az olajipar történelme később fogja igazolni vagy cáfolni a döntés helyességét.

– Ráadásul a MOL jóval kisebb cég, mint az ExxonMobil.

– A méret e tekintetben nem játszik szerepet. A nagy cégeknél minden terv projektszintű döntésen alapszik. Nemrég az Exxon egy 5 milliárd dolláros vállalkozásba fogott Colorado-Wyoming államok térségében, a Sziklás-hegység keleti lejtőin. Azt gondoltam akkor, hogy a magyar kutatás sorsát ez megpecsételi. De nem így történt, náluk is projektelemekből áll össze a portfolió.

Dr. Szabó György

– Mekkora valójában a makói gázkészlet, mert csak úgy repkednek a millió köbméterek az éterben?

– A készlet horribilis. Az amerikai nyelv azonban megkülönböztet reserve, azaz tároló és resource, azaz forrás kifejezést. Esetünkben, vagyis a „nemhagyományos” lelőhelyeknél ez utóbbi definíciót használják. Tehát az adott gázmennyiség ott van a mélyben, de hogy mennyit sikerül kivonni a kőzetekből, az a technológiához kapcsolódó jövőbeli kérdés. A hagyományos szénhidrogénmezők esetében a kihozatal az össztérfogatból 10% körül van. Magyarországon ez a szám meghaladja a 20%-ot, ami nagyon jónak számít. Az még kérdés, hogy a makói lelőhelyből mekkora mennyiség termelhető. Ebben rejlik a kockázat. Ezért jelenleg még forrásnak és nem készletnek nevezzük a makói energiakincset.

– A MOL milyen szinten vesz részt a projektben?

– A MOL bányahatósági engedéllyel rendelkezik a térségben. Ennek az engedélynek a birtokában végzi a műveleteket az Exxon is. Dél-Kelet-Magyarországon tető alá került egy Falcon-Exxon és egy Falcon-MOL megállapodás, a két együttműködés ráadásul összekapcsolódik. Napvilágra került az Exxon és más amerikai társaságok közötti szerződés is.

– Mikorra várható, hogy megtalálják a megfelelő technológiát?

– Egy Amerikában már bizonyított ún. hidraulikus repesztéses technológiát kell finomítani és alkalmazni a magyar viszonyokra. Hiszen jelentős különbségek adódnak például a nyomás és a hőmérséklet tekintetében Magyarországon. Az eltérések nehézségeket okoznak, ugyanakkor előnyös feltételeket is teremtenek. Ha például egy szódásüvegben meghatározott gyári töltéssel kialakul egy széndioxid nyomás, és azt duplájára emeljük, akkor kétszer annyi gáz fér a nyomástartó edénybe. Ugyanez az analógia itt is érvényesül. Ha nagyobb a nyomás, akkor ugyanabban a térfogatban nagyobb mennyiségű gáz van. A hőmérséklet pedig a szénhidrogén keletkezése szempontjából előnyös, hiszen katalizátor szerepe van. Ezekben a mély árkokban jelenleg is szénhidrogén keletkezik. Ezért is furcsa, ha szembe állítják a fosszilis kimerülő és a megújuló energiaforrásokat, hiszen a szénhidrogén is megújuló. Csak az a baj, hogy gyorsabban fogyasztjuk, mint ahogy keletkezik.

– Ha elkezdődik a makói gáz kitermelése, akkor átrajzolja-e a térség energiapolitikáját? Netán politikai konfliktusok is felerősödhetnek?

– Onnan kell kiindulnunk, hogy hogyan prognosztizálható a gázpiac. Beleértve az Európai Unió energiafüggőségét is. Magyarország geopolitikai szempontból jó helyen van, minthogy az EU energiaellátása K-DK-i irányú, így az említett régióba eső ország mindig előnyösebb pozícióban van. Az EU gázfogyasztása hosszú távon, 20-30 évet számolva, egyértelműen növekedni fog. Figyelembe véve az energiahordozó-szerkezet változásait is, rövid távon nem valószínű, hogy a gáz kiváltható lenne. A földgáz készletek előreláthatóan még 80 évig biztosítja az ellátást. Ez abból adódik, hogy a földalatti szerkezetek megismerésével a készletek általában növekednek. Európában növekedni fog a gázfogyasztás az elkövetkezendő 2-3 évtizedben, tehát a piac adott. Ezért nem hiszem, hogy a szibériai gáz szemben más forrásokkal nagy politikai bonyodalmat okozhat. Ugyanakkor figyelembe kell venni a kutatási és termelés beruházási igényét is. Amikor például iráni gázról beszélünk, akkor nem az a fő probléma, hogy milyen vallási struktúrájú állami berendezkedés irányítja a perzsa államot, hanem az, hogy jelentős eszközöket kellene befektetni az iparba ahhoz, hogy onnan földgázt lehessen kihozni. De egyelőre ez a törekvés nem látható. Ugyanez a helyzet Türkmenisztánban vagy a Kaukázus térségében. Nyilván előbb-utóbb lesz befektetés a térségben, következésképpen a szibériai gáznak lesz konkurense. Ezt bizonyítja az a friss hír is, hogy a MOL megjelent Irakban.

– Az oroszok már rátették a kezüket a türkmén gázra, ami a Nabuccot hátráltatja.

– Az tudja megszerezni, aki finanszírozza a beruházást. Bár a Gazprom a világ legnagyobb olajtársasága, de nem feltételezhető, hogy a kaukázusi gázmező finanszírozását előnyben részesítené a szibériai mezők hasznosításával szemben. Hiszen ezutóbbiak esetében is folyamatosan befektetéseket kell eszközölnie. Én párhuzamosságban gondolkodom, éppen ezért nem hiszem, hogy megjelenik majd középtávon egy kontinentális „háborúskodás”.

– A makói gáz mire lesz elég?

– A makói gáz is ebbe a sodrásba tartozik. Ha sikerül a termelést beindítani – jelenleg fél milliárd dolláros beruházásról beszélünk, ezért jelentős mennyiségű gázt kell kitermelni, hogy a befektető megtalálja a számítását –, akkor az jótékonyan hozzájárulhat az EU gázellátásának stabilizálásához és függőségcsökkenéséhez. De más szempontok is vannak. Így az EU ún. keleti csatornájának gázellátását meghatározza még a Déli Áramlat, a Nabucco, a Fehér Áramlat és a cseppfolyós alapú ellátás. Ezekre a forrásokra mind szükség lesz. Hogy ezek a projektek időben hogyan alakulnak, az nem perdöntő. Nevezetesen az, hogy a Nabucco vagy a Déli Áramlat például 2012-re milyen stádiumba kerül. Ha megépül a Déli Áramlat, akkor a gázforgalmát a Testvériség vezetéken érvényesülő tarifáival is össze kell hangolni. Mindenesetre az ellátás stabilitása egyértelművé válik, így az orosz-ukrán gázvita alárendelt szerepet kap.

– A makói gáz hogyan hat majd a magyarországi gázárakra?

– Térségbeli gázárról van szó. Ugyanakkor, ha egy ország területén jelentős készletek vannak, az az adott államnak mindenképpen előnyöket jelent. De azt nem jelenti, hogy a beruházó a anomálisan alacsony áron kényszeríthető az értékesítésre. A stratégiai gáztárolásra viszont nem lesz szükség, ergo az utca embere megspórolja azt a hányadot, amit a tárolásra kellene fordítani. A szállítási költségek is redukálódnak. Egyéb előnyök is lehetnek, hiszen a rendszer csúcsigénybevétele a legköltségesebb. Mivel Magyarországon is liberalizált a gázpiac, mindez jótékony hatással lesz a gázárakra.

– A Falcon jelenleg 12 %-os bányajáradékot fizet. Ezt sokan keveslik.

– Ez a szám a napi politika nyelvén bíráló szándékkal könnyen kommunikálható. Azonban a makói gáz bányajáradéka például egy arab országéval nem hasonlítható össze. A magyar állam, hasonlóan a többi EU-tagországokhoz nem invesztál kockázatos olajipari vállalkozásokba, míg a Falcon két Duna-hídnyi összeget költött eddig a projektre. Közel-Keleten pontosan annyi az állami hozzájárulás, amennyi a külföldi vállalkozóé. Tehát a beruházások 50 %-át jellemzően az állam fizeti. Másutt pedig 0-10% között váltakozik a bányajáradék. Sokan nem tudják, hogy a bányajáradék nem egy nyereségadó jellegű tétel, hanem minden felszínre hozott gáz után – függetlenül attól, hogy veszteséges vagy nyereséges a cég – fizetni kell. Amit a próbatermelés során elégetünk, azután is meg kell fizetni a volumen 12%-át. Egy több éves futamidejű beruházás feltételrendszere, amely törvénnyel szabályozott engedélyhez kapcsolódik, visszamenőleg „menet közben” nem változhat. Ugyanakkor a vállalkozás megtérülésének a prognosztizálásához hosszú évek termelési tapasztalata szükséges.

– Miért nem a geotermikus energiára koncentrál Magyarország, ha ebben nagyhatalom lehetne? Csak nem az olajcégek akadályozzák?

– Fájdalmasan hallom, ha szembeállítják az egyes energiahordozókat. Pedig különböző energiaforrások egymás mellett is hasznosíthatóak. A nagyentalpiájú földhő hasznosításának ma még nem adottak a technológiai feltételei, olyan kérdéseket kell megoldani, amelyek kockázatot rejtenek. A felszín alatti struktúrák különbözősége is komplikációt jelent. A földhőhasznosítás során ún. porózus szerkezettel állunk szemben, vagyis más a hődiffúzió folyamata, mint például gránit, szikla esetében. Magyarország kitűnő helyzetben van, talán még Törökországot említhetnénk, mint jelentős hőpotenciállal bíró országot. Az említett nehézségek ellenére az egyik fúrásunkat, ami talán gáztermelésre nem vehető igénybe, szeretnénk geotermikus hasznosításra konvertálni. Naiv elképzelés azt gondolni, hogy adott a korlátlan hőforrás, csak fel kell hozni a felszínre. Mindez természetesen a nagyentalpiájú energiatermelésre vonatkozik, és nem a gyógyfürdőket működtető nem energiacentrikus hasznosításra.

– Mikor lesz gáz Makón?

– 2012-től kezdve kezdődhet a termelés.

Farkas Tibor (Ingatlanmagazin.com)