Kis türelmet...
6 éve | 2 hozzászólás
Az éj palástján megcsillannak az apró csillagok.
Ma talán még a
Hold is fényesebben ragyog.
De hiába mindez,
hisz Te nem vagy velem,
Ma nem ringat el
karján a szerelem...
Ma csak a csend
hangjait hallgatom.
Közben Rád
gondolok, Rólad álmodozom.
Képzeletemben
szorosan ölel át két karod,
S én Hozzád
simulok, s ettől boldog vagyok.
Arrafele nézek,
amerre sejtelek,
Hiába állnak
közénk a kilométerek,
Én lehunyt szemmel
is látom az arcodat,
S ha nem is szólsz
hozzám hallom a hangodat.
7 éve | 0 hozzászólás
Ó Uram, te mindent megbocsátó!
Tudom, vétkem égbe kiáltó,
Mert élek bűnök közt eltemetve,
De nézz le gyarló gyermekedre!
Csak a jóra és szépre vágyok,
És lásd, Uram, most Hozzád kiáltok.
A szerelmemre nincsen mentség,
De Tőled kaptam ezt a szerencsét,
Hogy rám lelt, akinek rabja lettem.
Ne ítélj, hát szigorún felettem!
Csak szeretet a bűnöm, semmi más.
Csak a Tőled kapott kívánás,
A boldogságra vágyó férfi lélek,
Csak a szép, szerelmes remények.
7 éve | 0 hozzászólás
Elmúltak a szép napok, elszálltak az évek,
Csak régi sebeim fájdalmát látom, ha a szemedbe nézek.
Nincs már benne jókedv, öröm, kacagás,
Nincs már meg az a tüzes, vad lázadás.
Eltűnt a fénye, s az a különleges csillogás,
Melyet oly sokszor láttam, de rajtam kívül senki más.
S ha magamba tekintek csak összedőlt üres romokat látok,
Ha a tükörbe nézek, igaz mosolyt már régóta nem találok.
Helyette arcomat éjenként könnytenger borítja el,
Szívem üvölt, de hangjára csak a sötét csend felel.
7 éve | 1 hozzászólás
Tengerparton, hol sok fehér sirálymadár szálldosott,
Réges-rég, a vihartündér, valakiről álmodott.
„Ó, csak jönne! Bár láthatnám!” Naphosszat így énekelt,
És nézte a tenger partját, ám de senki nem felelt.
„Bár láthatnám! Ó, csak jönne!” És a szíve zokogott,
Énekelte, és pergette ujja közt a homokot.
„Ó, csak jönne”… de hát nem jön… Nincsen másik megoldás,
Tajtékból oltár lesz rögtön, készül a tündérvarázs.
7 éve | 0 hozzászólás
Apró magányos ház, odafenn a hegyoldalon,
Cseppnyi fényét az éjszakában nem találom,
Hazafelé tartok, a sötétséget kémlelem,
Ezer lámpa ragyog, - én a tiédet keresem.
Nemrég ott álltam ajtód előtt, elnéztelek,
Odabenn aludtál, mint önfeledt kisgyerek,
Az alkony lassan kimúlt a hegyek mögött,
Vöröslő fénye, ablakodon kettétörött.
Nem érezted, hogy meglestem az álmodat,
Tudtam - most kell elfutnom, maradnom nem szabad,
S én maradtam mégis.
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Beteged vagyok..
6 éve | 0 hozzászólás
Beteg vagyok szerelmem, a te beteged,
Hiányzik az ölelő karod, s a lélegzeted.
Letérdel a felhő, a Napnak sugarától,
Ami szívemre hajlik, s üzen e világból.
Rabságomról üzen, most oly távol tőled,
Hisz rabbá tett engem édes szerelmed.
De boldog a rabság, én büszkén viselem,
Öröm könnyek folynak fáradt szememen.
Ahogyan a Napnak sugara hozott rügyet,
Úgy hoztál te a szívembe örök szerelmet.
Csókod börtönöm néma ajtajának kulcsa,
Azt ki, csak ölelő karod érintése nyitja.
Címkék: szerelem vágy
Tovább