Baranyi Ferenc

A NYOLCADIK AJTÓ

 

Kékszakállú, én adom most:

íme, itt a nyolcadik kulcs.

Csak belülről nyitja ajtód,

mely saját magadra tárul,

nem torzíthat már a fény, mely

rólam visszaverve rádhull -

nem vagyok már. Tűnhetsz annak,

ami vagy - s nemcsak lehetnél.

Senki sem lát, csak a nyirkos

várfalak közé rekedt éj.

Mássá tett a nő-jelenlét:

úgy lehettél hős, kegyetlen,

dús, gyengéd, s országgal ékes,

hogy a tükröd én lehettem,

gyöngeséged s múltad titkát

féltve is büszkén szemérmes

úgy lehettél, jó uram, hogy

volt egy asszony, aki kérdez.

Szeretettel Mindenkinek, de különösen a kedvenc színészemnek, mert az ő bejegyzésének a címéről jutott az eszembe!!

+ egy Kiss Tibi...csak mert szeretem!

ezt + azért mert eszembe jutott és szeretem a hangját

"Az életem olyan, mint a hullámvasút - igen, az élet ejtőernyőzés, kockázatvállalás, esések és kelések sorozata, hegymászás, vágy, hogy fölérjünk a csúcsra, és csalódás és szenvedés, ha nem sikerül."

Tegnap voltunk egy  előadáson, amit egy kedves barátunk tartott. A székekre oda volt készítve mindenkinek egy Paulo Coelho idézet. Én az alábbit kaptam, aminek az utolsó mondata vonatkozik rám.

"Aki könnyelműen ígérget, és aztán nem tudja teljesíteni az ígéreteit, tehetetlennek és sikertelennek érzi magát, s ugyanez történik azzal is, aki az ígéretekbe kapaszkodik."

Keserű érzés szembesülni, és ilyenkor mindig olyan elveszettnek érzem magam...:(

Pilinszky János: A madár és a leány

Jártatok már a világ partján?
Miként a tengernek van partja,
úgy van a világnak határa:
tenger égbolt zúdul a partra.
Innét indulnak a szelek,
innét a kelő reggelek,
és ide tér meg éjszakára
a fűzfa árnya, nyírfa árnya.

Olyan az ég itt, mint a tenger.
Hol tiszta kék és mozdulatlan,
mint óriás kerek tükörben
fénylik benne a kora hajnal;
hol meg szelektől viharos,
villámló felhőkkel habos
haragja a földekre árad,
porba döntve a földi tájat.

Legyen jó napotok!

Ezt a mosolyt pedig azoknak küldöm, akik hisznek bennem!