Megismételni nem tudom és nem is akarom...., de a képet beszúrom mégegyszer.

Ne ijeszd el magad az élettől azzal, hogy csupán a gondokról s a bajokról képzelegsz.

Ne vetítsd előre a még nem létezőt, s ne éleszd újra letűnt bajaidat.

Amikor gondok kínozzák sorsod, tedd fel a kérdést: mi az, ami most elviselhetetlen?

A választ magad előtt is szégyellni fogod - sem a jövő, sem a múlt nem nehezedik rád, mindig csak a jelen. Az előbbi talán be sem következik, az utóbbi pedig már régen elmúlt. A jelen súlya a kisebbik, ha körülhatárolod.

Rugaszkodjunk neki még egyszer! 

sodrott spirál

kötél kúszik végig a Tejúton
végtelenbe veszik a sodrott spirál
szilárdan tartja a Mindenséget
számtalan láthatatlan szál

ilyen szálak vagyunk mind a ketten
tekeredve egymásba fonódunk
két párhuzamos élet...
mi nem a Végtelenben találkozunk

Egy friss Komáromi János vers.

nem hiszem

nem hiszem hogy ér valamit
amikor marokra szorítom a szívem
nem látja senki hogy vonaglik
talán még sikít is csendesen
csak úgy halkan magának
magamnak
ujjaim közt hogy lüktet
milyen riadt-nyugodt ütemet ver
mintha azt ütné:
Nem adom fel, mégsem adom fel...

nem hiszem hogy ér valamit
amikor telekiabálom csendemet
nem hallja senki hogy ez más
talán egy imába szőtt üzenet
csak úgy hozzám
magamnak
két hang között belém hasít
szétrepeszt a némaság
mintha azt súgná:
Még várom, mindig várom a csodát...