Valahol a nagyváros szélén, egy kicsiny, 4 csoportos óvodában a kis – középsős Süni csoportos gyerekek és óvónénijük elhatározták, hogy „Mackó kiállítást” rendeznek. Az ötletet a medve napi /február 2./  időjóslat, és a tavaszvárás adta. Mackó úr, ha kibújik a barlangjából, kinn marad - e vagy visszafordul még tovább aludni?

Ébredezik már a medve,

álmos szemét törülgetve.

Busa fejét nagy gond nyomja,

nincsen néki rádiója.

Így, hát honna tudja meg,

meddig tart még a hideg?

A kis apróságok egy héten keresztül, nagy lelkesedéssel gyűjtögették a plüssmackókat. Össze is gyűlt 245 darab. A „legöregebb” mackót az óvó néni vitte, közel 50 éve őrizgette otthon, s most ez a maci is beállt a népes sereglet sorába, a brummogók, a beszélők, az éneklők, a rádiós, és a csak némán mosolygók közé.

A gyűjtőmunka során, játékos keretek között sok új ismeretre, tapasztalatra tettek szert a gyerekek. Képeket nézegetve megismerkedtek a medvefajokkal, a medve külső jegyeivel, lakhelyével, életmódjával, táplálékával. A képeket különböző szempontok szerint csoportosították. Utánozták járását, hangját. A bútorokból, kockákból, maguk által épített „medvebarlangba” bújtak.

Méz csurgott a reggeli vajas kenyérre, tízóraira jóízűen majszolták a mézes süteményeket, melyet mézzel ízesített hársfa és csipkebogyó teával öblítettek le.

A mackósereglet elrendezése közben számláltak, összemértek, összehasonlítottak – melyik a legnagyobb, legkisebb, van – e ugyanakkora, ugyanolyan kinézetű, melyik a legpuhább, melyiknek milyen színe van. Találgatták, melyik mivel lehet kitömve. Ők döntötték el, milyen csoportosításba rendeződjenek el a mackók a kiállításra.

Mackós népi mondókákat, dalos játékot tanultak, macimeséket hallgattak, és a torna foglalkozás gyakorlatai, játékai is mind a medvéhez kapcsolódtak. Gyapjúszöszből még medvefejet is ragasztottak.  

Kitapodott a medve,

de csak nem lett jó kedve.

Kifordult, megfordult,

visszalépett, megmordult.

És, hogy ne csak ők maguk gyönyörködjenek a csodában, a hét utolsó napján vendégül látták az óvoda többi csoportját. Volt ám vigasság, „medvenóta”, „medvetánc”.A vendégeket Pomber macival, medve alakú gumicukorral, mézes teával kínálták.   

Sok mókával, kacagással, játékkal, élményekben gazdagon zárult le a hét, és a tavasz közeledtét már nagyon várják ezek a gyerekek abban a városszéli kis óvodában.

Brumm - brumm!:-))

Weöres Sándor: A medve töprengése 

Jön a tavasz, megy a tél,

barna medve üldögél.

Kibújás vagy bebújás,

ez a gondja óriás.

Barlangból kinézzek-e?

Fák közt szétfürkésszek-e?

Lesz -e málna, odu-méz?

ez a kérdés de nehéz.