1902 óta Párizsban az európai országok egyezséget kötöttek a hasznos szárnyasok védelmének érdekében. A világon először Chernel István ornitológus szervezte meg 1902-ben, Magyarországon.  Minden év május 10-e a Madarak és Fák Napja.

Kányádi Sándor - Madáretető

Cinkék, cinegék, feketerigók,
megosztom veletek e fél cipót,
megosztom az én olyan-amilyen
éneken-szerzett kenyerem.

Csettegess, rigóm, járd a kerteket,
jöjjetek, csókák, varjak, verebek:
vendégül látok minden itt maradt,
velünk telelő madarat.

Terítve már patyolat abroszom,
kenyeremet elétek morzsolom.
Nem várok érte, nem kell félnetek,
ordas télben ujjongó éneket.

Ha majd tavasz lesz, és én hallgatok,
akkor zendüljön a ti hangotok,
hírrel hirdetve, hogy az emberek
télen se voltak embertelenek.

Reményik Sándor - Örök szerelem

Egy bükk és egy fenyő.
Úgy összeforrtak ők,
Ahogy csak lelkek forrnak össze néha,
Egymást halálig híven szeretők.

A bükk a nő,
A fenyő tán a férfi.
Ez áll szikáran, míg a bükk elomló,
Ölelő karjaival átaléri.

Úgy látszik, mintha reáomlana,
Pedig támasztja, mint a fenyő őtet.
S övezi csendes napfény-glória
A vihar ellenébe szegülőket.

Így öredtek meg:
Egy örök ölelésben.
Ölelkeznek a törzsek, koronák,
Ölelkeznek a gyökerek a mélyben.

Mikor kezdődött ez az ölelés?
Ez volt a növekedésük célja, iránya?
Egymáshoz simult itt már hajdanán
Két Isten ültette pici palánta?

S ahogy a törzsük hatalmasodott:
Úgy lett szerelmük is hatalmasabb,
Törzsüket bronzzal ötvözte körül
A felkelő és lemenő nap.

E mozdulatlan, néma szerelem
A jót s a rosszat most is együtt állja.
S egyszerre csap le majd a fejsze rájuk:
Az emberbőrbe bújt Halál kaszája.

Weöres Sándor: A fűzfavessző-kisasszony

Jártam a patak hajlatán
és szóltam egy fűzbokornak:
Ezentúl legyél leány.

- Virágnyitó évszak ege fordul,
én a hegytövi patak-oldalon
az iszaptól tiszta derekammal
nyújtózkodom, hajladozom.

Az égen fekete táltos nyargal,
patái alól éjszaka fürtökben szakad a tűz,
és fut a fehér orrszarvú a hegyről
és rámnéz: Ki ez a szűz?

Lombjaimat lehajtom,
titkomat temeti arcom,
hiába érint a szellő
s a tavaszi csillagok ezre,
bőröm alatt parázs éget,
könnyet facsar sisteregve,
az itatón átgázolt a csorda,
ágaimat letiporta,
nem ivott a tiszta vízből,
csülkeivel fölkavarta.

Az égen fekete fönix fürdik,
szárnyáról éjszaka fürtökben pattog a fény,
a fehér orrszarvú a hegyre visszatér,
titkommal elszáradok én. - -

Jártam a patak hajlatán,
elperzselődött a fűz a parton.
Tisztán emelem a fénybe arcom,
rosszat ki mondana rám?

"A erdő beszélt hozzám, mert az erdő beszél ahhoz, aki ismeri: jeleket ad, üzen, kitárja magát, csak meg kell érteni. De ahhoz, hogy érthessük, ismernünk kell fáit, bokrait, füveit, virágait, gombáit, állatait, s a sok színt, hangot, az állatok mozgását, életrendjét, természetét, az erdő minden lakójának örök, ősi törvényeit. Csak ez a tudás hozza közel az embert az erdőhöz, és ha ilyen jó barátságban vannak, akkor aztán szívesen veszik egymást."

(Fekete István füveskönyve)

                                          Károlyi Amy - Madár

Mert nem a madár formája a fontos,
de a röpte,
hegyen völgyön át
tehozzád jötte.

Az ív, mit leír szemed távolában,
az ívben veszed észre, hogy madár van.

A lombok közti suhanás,
a rajz az égen,
jön s megy vers dallama-képen.

Juhász Gyula - Fák

Oly mozdulatlanul nyugodtak
A kerti fák az őszi fényben.
Talán a nyárról álmodoznak,
Csak egy levél hull néha szépen.

Az élet csöndje ez a béke,
A nyugalom e nagy tenyészet,
Örök erők szent szövedéke,
Lehullt levél én, elenyészek.

Avar leszek majd az avarban,
Míg fölöttem a fiatal fák
A lombjaikat diadallal
Az örök égnek fölmutatják.