- A jeles napok sorában az egyik kiemelkedő ünnepünk a Húsvét, ami a keresztény egyházakban Krisztus feltámadásának ünnepe, egyben a tavaszvárás, a tavasz eljövetelének ünnepe is.
- Magyar elnevezése onnan származik, hogy a hívők a nagyböjti időszak után először vehettek húst, azaz kezdhették meg a húsételek fogyasztását.
- A húsvét ünnepe napjainkban is megőrizte tavaszünnep jellegét, felelevenítve az ősi tavaszköszöntő népszokásokat, a termékenységgel kapcsolatos ünnepségeket, melyek mellett tovább él a keresztény ünnep gazdag szokásvilága

Virágvasárnap - március 16. -  szerepe, hogy bevezesse a szent háromnap liturgiáját. Egyben a nagyböjti előkészület csúcspontja is, mert a Jeruzsálembe való megérkezést jelenti. A nagyhét előtti utolsó nap, a nagyböjt utolsó szakasza. Ezen a napon a pap a vértanúságot jelképező piros ruhát vesz fel. A misén Máté, Márk, Lukács evangéliumából olvassák fel a passiót, meghatározott rendben, minden évben másikat.

Virágvasárnap elnevezése onnan származik, hogy a Jézust fogadó ünneplő tömeg pálmaágakat szórt a szamárháton haladó Jézus lábai elé.Ennek emlékére szentelnek a templomokban - ahol a pálma nem természetes növény - barkát, és tartanak pálmás illetve barkás körmeneteket. A szentelt barkát - egyéb nevein: bárka, cica, cicaberke, cicuska, cicamaca, cicemaca, cicabarka, cicaméce, pimpó,  fűzfacicula, polinga, picus - rontás ellen, gyógyításra, mennydörgés, villámlás és jégeső elhárítására használták, az állattartásban jósló és varázsló erőt tulajdonítottak neki.
Előtte való szombaton a gyermeknép barkát szedett a határban, amelyet virágvasárnap a templomban szentelt meg a pap. A századfordulón a göcseji iskolások a közeli erdőre mentek ki szombaton barkaágért. A fiúk fekete cukorsüvegből készült zsákot tettek a fejükre felbokrétázva, felpántlikázva, oldalukra fakardot kötöttek. A kislányok fehérkoszorúsan jelentek meg az iskolában, s innen a mesterrel az élen párosával dalolva mentek ágat vágni a határba, a magukkal vitt tojást itt költötték el. Akadt gazda, aki a hegyen borral kínálta őket.
Virágvasárnapi énekkel vitték hazafelé vállukon a barkaágakat; a templomot háromszor megkerülték, majd az ágakat odaállították az oltárt környező falakhoz. A hívek másnap ebből vettek maguknak.

Zöldágjárás, zöldágazáa:

Dunántúl egyes vidékein mise után a lányok zöld ágakkal a kezükben énekelve járták végig az utcákat. E nap rítusa volt a "bújj-bújj zöld ág" játék is. A zöldágak a tavasz behozatalát jelképezték. (időpontja vidékenként más-más napra esett)

Kiszejárás, kiszehordás:

A palócok ezen a napon űzik el a telet: a telet, böjtöt, betegséget jelképező, menyecskeruhába  fölöltöztetett szalmabábot, a "kiszét" énekszóval viszik a határba, ott elégetik vagy patakba dobják.Néhány palóc faluban még az 1950-es években élt a kiszehajtás szokása.

,,Haj, ki kisze, kiszőce,
A másik határba,
Gyere be sódar,
A mi kiskamránkba.
Kivisszük a betegséget,
Behozzuk az egészséget,
Haj, ki kisze, haj."

Villőzés:

E népszokás is virágvasárnaphoz kapcsolódott. A lányok zöldellő fűzfaágakat szedtek, azokat feldíszítve végigjárták a falut. A villőnek nevezett ággal a természet kizöldülését, a tavasz megérkezését ,,varázsolták elő".

,,Te az ágat levágtad, nekem hoztad zöldágnak.
Idehoztad énekszóra - a faluban tavaszesti fordulóra.
Én az ágat elveszem, száraz fára felteszem.
Ha kizöldül énekszóra - neked viszem tavaszesti fordulóra."

A virágvasárnap megáldott barkát sokféle célra használták. A pap ennek hamujával végezte a következő év hamvazószerdáján a hamvazási szertartást, a hívek pedig a hazavitt szentelményt a háziszentélyben, a Mária-sarokban őrizték. Ennek főzetével borogatták a magas lázban szenvedő testét.