Zsuzsanna és a vének története
Zsuzsanna egy Jojakim nevű, Bábelben élő, igen gazdag és tekintélyes férfinak volt a felesége. Szép volt és erkölcsös. Az asszony mindennap déltájban férje gyümölcsöskertjében sétált, itt meglátta őt két öreg bíró. Olyannyira megtetszett nekik a nő, hogy később oda jártak a kertbe és leskelődtek utána. Egy alkalommal, amikor Zsuzsanna a kertben, a nagy melegben fürdött, a két vénember megtámadta. Ám Zsuzsanna nem hagyta magát és kiáltozni kezdett. Erre a vének is kiáltoztak. Amikor segítség érkezett, a vének megvádolták Zsuzsannát, hogy egy ifjúval házasságot tört. Az ügyet tárgyalás követte, amelyen a vének Zsuzsanna ellen tanúskodtak. Az asszonyt halálra ítélték. Mivel férje nagyon szerette hitvesét, a legjobb jogtudóst kereste fel, hogy az asszonyt megmentse. Az ifjú és éles elméjű Dániel bíró beváltotta a hozzá fűzött reményeket: bebizonyította Zsuzsanna ártatlanságát, és vádlóit juttatta halálbüntetésre.

Ehhez kapcsolódik a "Zsuzsanna-játék", mely több szereplős, népi játék, és amelyben Zsuzsanna történetét játsszák el.

Szép idő esetén, e napon már sokfelé elkezdték a tavaszi szántó-vető munkák előkészületeit.

A február végi jeles napok közül talán a legismertebb 24-e, Mátyás, a jégtörő. Az elnevezés ikongrafikai hagyományokra vezet vissza. Mátyás apostol vértanúságának eszköze a szekerce volt. Ezért a templomokban mindig szekercével ábrázolták. A nép képzelete a szent ünnepe és a közelgő tavasz között kapcsolatot teremtett: az apostol szekercéje töri meg a tél hatalmát. Erdélyben az a hiedelem járta, ha Mátyás napon nem indul meg a jégzajlás, hogy Mátyás a jégtörő csákányát még pár hétre éleztetni adta.

Mátyás vagy meghozza, vagy megtöri a jeget. "Ha nincs, jeget csinál, Elrontja, bontja, ha talál, A jeget olvasztja Mátyás, Töri, és rajta likat ás..." - többek között így emlékeztettek a réges-régi magyar kalendáriumok télutó havának ma is nagyon népszerű időjóslatára. Van egy szólásunk is, miszerint: Mátyás, Gergely két rossz ember - ami arra utal, hogy legtöbbször hideg, szeles idő szokott lenni ezen a két napon.

A néphagyomány szerint: „Mátyás szűre ujjából ereszti ki a tavaszt”, És „neve napján osztja ki a madaraknak a sípokat, hogy hozzáfogjanak az énekléshez”.

A halászok, ha ezen a napon bárminemű halat fogtak, azt Mátyás csukájának nevezték, és ez egész évre szerencsét jelentett, bő zsákmányban reménykedhettek.

Jégtörő Mátyás napjához - az ismert és említett hiedelmek mellett - több babonaság is kapcsolódott. Ha nem esett a hó, vagy eső ezen a napon, akkor a Szeged környéki öregasszonyok harmatot szedtek. A harmatos lepedőt a tehénre terítették, hogy jól tejeljen, és mindig tele legyen a sajtár, vagy ahogy a Dunántúlon sokfelé mondták, a zséter.

Ismert szólás: „Topogva jár, mint Mátyás után róka a jégen.”