Hahó Ész... menjél aludni!

- De miért is, Szív?

- Mert most én akarok ébren lenni, nélküled!

- Talán szerelem?

A Szív elmosolyodik, és elkuncogja magát. Majd nemet int.

- Akkor?... kérdi az Ész.

- Akkor, akkor!... Gondolod, hogy csak akkor nincs rád szükség,

ha a szerelem jön?

- Miért, nem így van?.... csodálkozott az Ész.

- Bizony nem... hisz tudod vannak pillanatok, amikor minden ragyog,

tiszta, és nyugodt. Szerelem nélkül is.

- Mesélj!- kíváncsiskodott az Ész.

- Meséljek?... Látom ezt még nem tapasztaltad. Ó, hogyan is tehetted

volna, hiszen Te az Ész vagy - huncutkodott a Szív.

- Figyelj jól! Ezt a pillanatot - ami lehet percnyi, vagy tarthat órákig,

napokig, évekig - adhatja bármi: egy őszinte beszélgetés ,egy pillantás,

egy simogatás, egy hívás, egy levél, egy szép táj ,egy név, egy dallam,

egyszóval... ami a Szívet szólítja meg! Vagyis engem.

Az Ész hallgatott, majd megszólalt.

- Akkor ebből is kimaradok?

A Szív elmosolyodott, és így szólt.

- Igen ,kimaradsz, hiszen a Te pillanataid máskor vannak!!!