Szent Balázs Sebasta püspöke volt.A legenda szerint megmentette egy 

gyermek életét, akinek halszálka akadt  a torkán.

Torokbajok elleni közbenjáróként tiszteljük.

 Ennek emlékére van a  BALÁZS  - ÁLDÁS amelyet a keresztény világban a templomban  U alaku égő gyertya ál alá tartásával közvetít a plébános, hogy elkerüljék a torokfájást.

   A BALÁZS - JÁRÁS -  Kisbodak községben is hagyománnyá vált. Iskolás koru gyermekek adománygyűjtő, iskolába toborzó, köszöntő szokása volt .

Talán azért is szántam rá magam e történetnek a megírására, mert ez a helység adta meg az első munkalehetőséget számomra, innen indult pályafutásom. S szeretném az akkor itt élt , s még élő emberek számára is  a régi emlékeket visszaidézni.

MÁRIALIGET ( major ) Nyugat- Magyarország legészakibb féltekén, - Győr, Moson, Sopron megyében, Hegyeshalom és Rajka  községek között helyezkedik el.

Márialiget évszázadokon át királyi bírtok volt 1760 -as évektől 1945 ig Főhercegi birtok volt.

Kisbodak község művelődése a háború elött   a téli ezüst  és aranykalászos gazdaképzésre, és a   színjátszásra épült , melynek fő szervezője  Érsek Imre iskola igazgató volt. A művelődési munkákat az  iskolában bonyolították le, mivel  akkor még ez az egy épület volt a kúltúra háza is.

1951-ben döntött úgy a község vezetősége, hogy  egy lakóépület külön bejárati helyiségéből alakít ki  egy  kúltúrszobát. Ebben a helyiségben zajlottak a téli előadások, a szinjátszások , a néptáncolások  és a mozivetitések is.

A Márialigeti Általános Iskola Története

A Márialigeti Általános Iskola 1950  és 1976  között összevont osztályokkal működött.

Az iskola indulásakor az alsótagozatos tanulók száma 44 volt, a felsős osztályoknak pedig 26 tanulója volt.

A beiratkozott tanulók szülei az Állami Gazdaság alkalmazottai voltak.

Az iskola 1950 - ben kezte meg működését, Réka István tanító vezetésével. Réka István az 1 - 8 osztályt összevontan tanította 1951 júniusáig.

FARSANG  vízkereszttől hamvazószerdáig a nagyböjt kezdetéig tartó időszak elnevezése, amelyet hagyományosan a vidám lakomák, bálok, mulatságok jellemeznek.

Ebben az időszakban tartották Kisbodakon a gyermek farsangot is  az u.n. " dudásháznál", ahol a gyerekek duda és harmonikaszó mellett tanultak táncolni. Bizony szégyen volt annak aki fiatalkorában nem tudott táncolni.Dudásház volt a Czafik háznál és a Pásztorháznál is.

Ezeken a mulatságokon a gazdaasszonyok is megjelentek, akár csak egy nótára is, mert a babona szerint ha azt akarták, hogy a liba, réce és a tyúktojások fiasak legyenek a dudásházban le kellett ülni a padra.

Falusi gyermekként születtem, így idős korban szivesen emlékszem vissza gyermekkorom történéseire, a falusi szokásokra. Ezekből szeretnék néhányat  elmesélni.

Szinte látom a ma élő gyermekek mosolyát, hallom nevetésüket, ha elolvassák az én gyermekkoromban  átélt eseményeket. De ha kicsit átgondolják mit is csinálnának  ma rádió, televízió, mobiltelefon és számos más elektronikus játék hiján a mai karácsonyfa alatt, talán azonosulni tudnak vele.

MENDIKÁLÁS :

Karácsony előtti napon ( dec.

                                      Szigetköz

Már újra meg újra visszagondolok,

Tíz évvel előbbre, a vadvízképre.

Mi bennem él, Öreg - dunai tájra,

A folyóparti, botlófás - magányra

................................................................

Hisz a vadvizek világában nőttem fel,

Szigetköz közepén, szabad földön,

Hol a  kanyargó mellékágak menti

Ártéri erdő a mindent jelenti.

.................................................................

A z " Ujabb kisérletek a kikötő megvalósításáért " c. fejezetben olvashattuk azt a kérelmet, melyet a m. kir. Kereskedelemügyi Miniszterhez írtunk.

A fenti kérelmünk a m. kir. Kereskedelemügyi Minisztériumban megértésre talált A legutóbb megejtett képviselő választáson is igyekeztünk ügyünknek pártfogókat szerezni. A Nagy- Duna- menti községek minden képviselő jelöltjüktől a kikötő létesítését kérték. Különösen : Kisbodak, Dunaremete,  és Lipót községek választói.

Ezt  a fejezetet is  Érsek Imre Kisbodak község egykori igazgató tanítójának leírásaiból ismerheti meg a kedves olvasó.

Folytatás az előző fejezetből :

1930. év tavaszán Somorjay Lajossal a MÁV elnökével hozott össze a véletlen, itt Kisbodakon. Jóakaratulag érdeklődött vidékünk lakosságának helyzetéről.  Többek között azt kérdezte tőlem: Miképpen lehetne Szigetköz helyzetén segíteni?  Természetesen a hajóállomás létesítését hoztam fel, ami meggyőződésem szerint egyedül segíthet népünk baján, s ami a mai adott helyzetben meg is oldható.

Tájéloztatom a kedves olvasót, hogy a címről szóló irás Érsek Imre Kisbodak egykori ig.tanító lejegyzéseit tartalmazza.. Az írás közlésével emléket szeretnék állítani  a község volt tanítójának s emberének ,munkásságáról.

 .

Velem együtt öregednek a szekrény, s a tanítólakás butorai. Iróasztalom fáját szú percegteti. Szúrágta fiókjában sárgulnak azok az írott és nyomtatott papirlapok, amelyek valamikor szebb reményekkel kecsegtettek. Forgatom a sárguló lapokat.