Igen, ez így volt még az én gyermekkoromban is.December 24-én délután 2 óra körül indultunk mendikálni, tarisznyával a nyakunkban.
Mi is előre elterveztük, hogy hova köszönünk be. Amikor már igen húzta a nyakunkat a tarisznya, hazamentünk, és kiürítettük, mert kétszer is megtelt.
Bizony volt, ahol csak 50 fillért , vagy 1 Ft-ot kaptunk, a rokonoknál persze többet.
Jó hangú csapatunk volt, mindenhol vártak bennünket. Amikor sötétedni kezdett, hazaértünk, akkorra megjött a Jézuska is.

Aputól tudom, hogy ők még a Pálffy szigeti erdészházhoz is mentek mendikálni.

Bodakon az esti harangszóra összegyűlt a falu apraja- nagyja a Haranglábnál, és elindultak szép sorokba rendeződve a falu utcáin. Elöl ment az előénekes, aki kezdte a karácsonyi énekeket, mert mindet ismerte és szépen énekelte. A többiek hozzá igazodtak. Mióta az eszemet tudom, ez az Apu volt, és még 1-2 felnőtt.
Minden utcán végigmentünk.
Közben a fiuk ostort durrogtattak.
Akik nem tudtak eljönni, házuk kapujában állva hallgattak bennünket és velünk énekeltek.
Ha fehér volt a Karácsony, és csend volt - igaz, akkor még minden Karácsonykor esett a hó - Nagybodakon a rokonok hallották a Kisbodakiak énekét. A Duna átvitte a hangot.

Volt egy különleges ének, a "Keljetek pásztorok, keltek nagy örömre, mert igen nagy vendég érkezett a Földre...."ezt a Sáling nagymamától tanultuk, és valahogy úgy alakult, hogy a házuk felé közeledve mindig ezt énekeltük.
Visszaérkezve a Haranglábhoz a Csendes Éj -t énekeltük, Boldog Karácsonyt kívántunk egymásnak, és mindenki hazament.
Amikor már nem Bodakon laktam, gyermekeimmel együtt vettem részt ezen a szentesti éneklésen. Semmiképp nem akartam belőle kimaradni.
1993-ban is hazakívánkoztam ezen a napon, de hiába akartam énekelni, úgy jártam végig a szokásos utat a többiekkel, hogy egy hang sem jött ki a torkomon.

Bízom benne, hogy a Bodakiak nem hagyják elveszni ezt a szép népszokást.