Falusi gyermekként születtem, így idős korban szivesen emlékszem vissza gyermekkorom történéseire, a falusi szokásokra. Ezekből szeretnék néhányat  elmesélni.

Szinte látom a ma élő gyermekek mosolyát, hallom nevetésüket, ha elolvassák az én gyermekkoromban  átélt eseményeket. De ha kicsit átgondolják mit is csinálnának  ma rádió, televízió, mobiltelefon és számos más elektronikus játék hiján a mai karácsonyfa alatt, talán azonosulni tudnak vele.

MENDIKÁLÁS :

Karácsony előtti napon ( dec. 24 - én ) d.u. édesanyánk előkészítette a három fehérre mosott vászontarisznyát, amit testvéreimmel ( hárman voltun testvérek ) együtt nyakunkba akasztva indultunk el mendikálni.

Mindezt persze megelőzte némi felkészülés. Megbeszéltük és el is gyakoroltuk azokat a karácsonyi énekeket melyeket énekelni fogunk.Leginkább  a : " ÖMenyből az angyalt,"  majd még sorra kerültek a : " Pásztorok, pásztorok örvendezve, - A kis Jézus megszületett örvendjünk, - Ó gyönyörű szép titokzatos éj " Összegyűjtöttük azokat a rokonokat, ismerősöket akikhez el fogunk menni.

Amikor minden rendben volt szüleink intő szavaival : " Aztán jól viselkedjetek, legyetek illedelmesek, és vigyázzatok egymásra ! " - elindultunk utunkra.

Először természetesen a közelebbi rokonokat látogattuk meg, hiszen ide bátrabban beköszöntünk, és ők is már biztosan vártak ránk.

Mielőtt a kapuajtaját megnyitottuk volna, azért összedugtuk fejünket és gyorsan átbeszéltük mit fogunk énekelni.

Amikor a ház bejáratához értünk mindhárman hangos kiáltással a következő szöveget mondtuk: "  Dicsértessék a Jézus Krisztus . Egy szép éneket tudunk, ha meghallgatják elmondhatjuk ? " Ha a válasz az volt : Mondjátok! Akkor  szépen elénekeltük a kiválasztott dalt : " Megszületett a kis Jézus örvendjünk " Vagy a " Mennből az angyal le jött hozzátok pásztorok "

Az ének után a háziasszony, vagy a házigazda beinvitált bennünket a lakásba. Megdicsért bennünket a szép éneklésért, és ajándékot adott nekünk. Az ajándékok között szerepelt az alma, a dió, módosabb helyeken a narancs és a füge. Voltak akik pénzt is nyomtak a markunkba : pengőt vagy fillért.

Mi megköszöntük az ajándékokat, Kellemes karácsonyi ünnepeket kívánva, Dicsértessék a Jézus Krisztus köszönéssel  elbúcsuztunk a családtól.

Így folytatódott ez a délutáni mendikálás mindaddig, míg minden rokont és ismerőst  köszöntöttünk.  A háziak szivesen fogadtak bennünket hiszen őket is öröm töltöttze el, hogy meghallgathatták a karácsony köszöntését, és ajándékokat adhattak a gyerekeknek. Megteltek a tarisznyák ajándékokkal, és a zsebek pengőkkel és fillérekkel, mert bizony akkor a fillér is sokat ért..

Hazatérve elmeséltük szüleinknek kiknél jártunk, s hogy mennyire örültek nekünk. Szüleink pedig elmondták, eközben kik jártak nálunk, mert bizony ez kölcsönös volt, a rokon és ismerős szülők gyermekei minket is köszöntöttek.

Ezután kezdődött a nagy értékelés. Megvizsgáltuk a tarisznya tartalmát, szétválogattuk az almát, diót, narancsot, s megszámoltuk mennyi pénz gyűlt össze. Eközben elmeséáltük szüleinknek a délutáni élményeket

Az este játékkal folytatódott. A játékhoz szükség volt egy kockára, melyet édesapám faragott éles bicskájával.  A kocka négy oldalára négy betű volt vésve: T - V - M - X betük.  A T azt jelentette, hogy a sajátodból a közösbe kellett egy szem diót betenni, a V pedig, hogy egyet kivehetsz a közösből, az M  hogy a közösben levő diókat mind kiveheted, az X -nél  a következő játékos pörgethetett. A kocka két szemközti oldalán pedig  kis pecek volt amin a kocka peregni tudott , a másik végén pedig amivel pörgetni lehetett. A játék tétje dió volt, hiszen volt belőle bőven. A játék végén összeszámoltuk ki volt  a nyertes és ki a vesztes. Nekünk akkor ez a délután  igazi  nagy élményt adott.

A mendikálás lényege pedig  így utólag gondolva is a tiszteletadás, az egymás megbecsülése és az ajándékozás öröme volt. 

BETLEHEMEZÉS

Mikor már kicsit nagyobbacskák voltunk, kis legénykék saját magunk készítettük el az u. n. Betlehemet.

A betlehem vázát , - ami egy háznak megfelelő épület volt, - fából, lécekből építettük meg. A ház teteje zsupp volt  az oldala pedig nád. Persze ez fantázia kérdése is volt, mert volt aki a ház tetejét fa zsindelyezte, oldalát deszkázta  és így tovább.

A hangsúly inkább a belső elrendezésen volt. Ki tudta élethűbben ábrázolni  Jézuska születési történetét.

Az emberi alakokat szentképekből válogattuk össze: Mária , József és a Kisjézus. Állatok bárányok tehenek  szamár esetleg ló voltak.

Az aljazatot mohával béleltük. A világítást kezdetben gyertyával ,később zseb telepről müködtetett izzóval valósítottuk meg.

Volt ebben egy kis rivalizálás is, mert mikor összetalálkoztunk más csapattal összehasonlítottuk a megépített Betlehemet is.

Amikor minden elkészült, elindulhattunk Betlehemezni, ami az esti órákban történt. Azért is írtam azt a megjegyzést az elején : "amikor már kicsit nagyobbacskák voltun ... " mert este kisgyerek csak a szüleivel lehetett az utcákon.

Természetes ezen estéken is elsősorban a rokonokat majd az ismerősőket, és a lányos házakat kerestük fel.

A csapat 4 -5 tagból állt, akik különböző ruhát öltöttek magukra. Legjellemzőbb volt a báránybéléses kucsma és a kifordított szintén báránybéléses kabát, vagy suba.

Az éneklés után kis pásztorjelenetekre került sor.

A háziak a kedves fogadtatás mellett ajándékokkal viszonozták a betlehem bemutatását és a karácsony köszöntőt.

 Betlehemezés után ünneplőbe öltöztünk, és az éjféli misére mentünk

 A betlehemezés kedves emlékeim közé tartozik.

Vízkereszti népszokás

Heródes király idejében, amikor Betlehemben a Kisjézus megszületett, bölcsek jöttek napkeletről  ( Gáspár , Menyhért és Boldizsár ) Jeruzsálembe és kérdezősködtek : "  Hol van a zsidók újszülött királya ?  Láttuk csillagát napkeleten, s eljöttünk, hogy bemutassuk neki hódolatunkat.S lám a csillag melyet napkeleten láttak vezette őket, míg végre meg nem állt a hely fölött, ahol a  gyermek volt, Betlehembe. Mikor meglátták a gyermeket anyjával Máriával, leborultak és hódoltak neki, majd elővették kincseiket s ajándékot adtak neki : aranyat, tömjént és mirhát.

Már karácsony utáni napokban elkezdődtek az előkészületek , hogy a következő hagyományt is megtartsuk. Megfelelő öltözetek elkészítése és a kellékek előteremtése volt a feladat.  Általában  négy személy alkotta a társaságot, akik a bölcseknek megfelelő szerepet formálták meg,vagyis a három királyt - Gáspár , Menyhért, és Boldizsár királyt valamint a püspököt.

 A társaság a templomból indult a víz szentelése után, s majdnem minden házhoz beköszöntek. A köszönés után a következő éneket énekelték:

" Három királyok napján, Országunk egy istápján,

  Dicsérjük énekekkel, Vigadozó versekkel.

  Szép jel és szép csillag, szép napunk támad, szép napunk támad. "

Éneklés közben a püspök egy kilökhető szerkezetet hoz működésbe, melynek végén egy aranyozott csillag van erősítve, ami visszahúzható és ismét kilökhető az ének ütemének megfelelően.

Az éneklés után a három királyok köszöntötték a ház népét, akik ajándékokat adtak a látogatóknak.