Talán azért is szántam rá magam e történetnek a megírására, mert ez a helység adta meg az első munkalehetőséget számomra, innen indult pályafutásom. S szeretném az akkor itt élt , s még élő emberek számára is  a régi emlékeket visszaidézni.

MÁRIALIGET ( major ) Nyugat- Magyarország legészakibb féltekén, - Győr, Moson, Sopron megyében, Hegyeshalom és Rajka  községek között helyezkedik el.

Márialiget évszázadokon át királyi bírtok volt 1760 -as évektől 1945 ig Főhercegi birtok volt. A területén mezőgazdasággal és állattenyésztéssel foglalkoztak. A munkálatokat az u. n. cselédek végezték, akik a részükre megépített cslédházakban laktak

A munkálatokat és a mindennapi életet a Kastélyból irányították,  Amely a Habsburg  Lotharingiai főherceg tulajdona volt. A kastély most is megtekinthető, sajnos kissé más formában, és állapotban. Az épület fotója  a képgalériámban megtekinthető.

Már abban az időszakban is fejlett volt a földművelés és az állattartás is. Mi sem mutatja jobban, mint a földmövelés esetében már találkozunk az öntözéses gazdálkodással, melyet egy kialakított árok rendszerrel valósítottak meg. A vizet a Lajta folyóból biztosították. Az állattartásnál pedig a belterjes állattenyésztést alkalmazták, fajtatiszta állatokkal., Kitűnő állagú épületek, istállók, őrlő- és daráló malmok, abrakelőkészítő épületek, takarmánykeverők álltak a rendelkezésre.

Ezek az épületek is léteznek még, bár az idő vas foga nagyon meglátszik rajtuk, ugyancsak lepusztúlt állapotban vannak, sajnos!

Az épületek jelenlegi állapotú fotója  ugyancsak  a képgalériámban megterkinthetőek.

Egyszóval már abban az időben is virágzó gazdálkodás folyt a major területén.

A II. világháború után ( 1948 a fordulat éve )  az államosításokkal minden az állam kezébe került.  Ez a terület is állami gazdasággá alakult.

 A megalakult Márialigeti Állami Gazdaság első vezetőja Korognai István volt, a gazdaság főagronómusa pedig Erényi Ottó agrármérnök.

A cselédek gazdasági alkalmazottá léptek elő. Bizonyos területen szabadabbá váltak, de a munkaviszonyban sok változás nem történt. Lakásuk ugyan az maradt, életvitelükben, kúltúrális életükben viszont már tapasztalható volt némi fejlődés. ( Ezekre majd a későbbiekben kitérek. )

A szocialista állam foglalkoztatáspolitikája, valamint az olcsóbb munkaerő miatt a munkavégzésre, főleg a növénytermesztéshez cigány családokat alkalmaztak. A romákat ideiglenesen felépített barakokban helyezték el, akik többnyire nagycsaládosok voltak. Ennek következtében az általános iskolába járó gyerekek létszáma is megnövekedett. Az u. n. őslakosok agazdaság területén  az állattartásban  és a gépesítésben voltak foglalkoztatva.

 Egy vegyesbolt és egy kocsma látta el  élelmiszerrel és itallal a település lakóit.

A gazdaság működtetett egy üzemi konyhát is. Viszonylag olcsón , a gazdaság dolgozói részére kedvezményesen lehetett étkezni. ( reggeli - ebéd - vacsora )

Az egészségügyi ellátás Hegyeshalomhoz volt kötve. Ha valaki orvosi segítségre szorult az bizony csak a gazdaság lovashintóján jutott el az orvoshoz.

Két lovashintó állt a rendelkezésre, amelyek leginkább a gazdaság vezetőit vitték  hol a határba, hogy irányítsák a munkálatokat, hol pedig az utazáshoz  Hegyeshalomba szállították az utazókat, mivel ebben az időben még semmiféle motorizáció nem állt a rendelkezésükre. Csak pár évvel később jutottak ahhoz a lehetőséghez, hogy naponta reggel és este  volt buszjárat Hegyeshalomba.

A gazdaság történetéhez tartozik, hogy többször váltott központot. Tartozott Papréthez, majd később Mosonmagyaróvárhoz is. Az Állami gazdaságok  1990 - es években megszüntek Részvénytársasággá alakultak. A major élete hanyatlásnak indult, az épületeket pusztulni hagyták, a lakosság jó része beköltözött Hegyeshalomba, s csak néha - néha az unokákat viszik ki  a majorba, mutatni : itt éltek és dolgoztak nagyszüleid."  Emlékezz vissza rájuk! "