Szigetköz

Már újra meg újra visszagondolok,

Tíz évvel előbbre, a vadvízképre.

Mi bennem él, Öreg - dunai tájra,

A folyóparti, botlófás - magányra

................................................................

Hisz a vadvizek világában nőttem fel,

Szigetköz közepén, szabad földön,

Hol a  kanyargó mellékágak menti

Ártéri erdő a mindent jelenti.

.................................................................

Szorgos hangyák, bodolácsok, cincérek,

Gőték, békák, gyikok, siklók rejtekét,

Héják, ölyvek, vércsék, baglyok tanyáját,

Őzek, szarvasok, vaddisznók hazáját.

...............................................................

S mi mindent még ?  Magasleset, friss levegőt,

Kedves emlékeket, a sok barangolást,

Horgászás közben megfigyelt gémeket,

Talán még összeszámlálni sem lehet.

....................................................................

Gazdag voltam, drágakövem rengeteg

Kincses ládám tömérdek élményt rejteget.

Hajnali és olykor esti útjaim

Hangjai szóltak hárfám húrjain.

.......................................................

Pirkadat előtti barangoláson

Kutyám pórázán járta kötéltáncát.

Napközben vadcsapásokat kerestem,

Szürkületkor szarvasbőgésre lestem.

..............................................................

Szerettem a  kis tó partján sétálni,

Ezernyi mozgásra figyelt fel szemem

Jellegzetes hangok csengtek fülemben,

Tisztán, és szinte szabályos ütemben.

.............................................................

A part menti sásban nádi rigó szólt,

Az ingoványban egy sikló sziszegett,

S a tóban az ezernyi béka rekedtre

Brekegte magát minden áldott este.         (  Nyerges  Csaba )