Az alábbi sorok az 1920 - 30 -as éveket elevenítik fel a kedves olvasó számára, melyet  Érsek Imre Kisbodak község egykori Iskola igazgató tanítója jegyzett le.

A falusi tanító  tevékenykedése nem szorítkozik csupán az iskola szűk falai közé, sőt a felnőttek szellemi és erkölcsi életének irányítása sem elégíti ki nemes ambícióját, hanem a nép anyagi jólétének előmozdításán is munkálkodik. Így a gazdasági válság  enyhítésére irányuló megoldásokba is belefoly a hivatása magaslatán álló tanító.

Kedves  olvasó !

Az alábbi sorokat Érsek Imre  Kisbodak község egykori igazgató tanítója tollából merítettem, mely 1933 március idusán iródott.

Bevezető sorok:

A magyar tanítónak egyik legfőbb jellemvonása a szerénység. A szerény magyar tanító csak a mások munkáját tartja nagynak, szépnek, kiválónak, a magáéval nem kérkedik, meg sem taksálja annak értékét.  Ámde nem önlebecsülés, nem a kellő önérzet hiánya ez nála, hanem neveltetésének folyamánya: a legszigorúbb önbirálat, a legmagasabb fokú lelkismeretesség, mely magával szemben egyszerű kötelesség- teljesítésnek minősít mindent, amiből más érdemet kovácsol magának, amiért más már elismerésre tart igényt.

ÉRSEK  IMRE : Az egykori kisbodaki általános iskola igazgató tanító emlékezetéből íródott az alábbi visszaemlékezés.

Kicsike faluban élek. Az I. világháború után ide sodort az élet forgószele. Olyan kicsike ez a falu, hogy még temploma sincs. Így tehát  sem pap sem jegyző, sem más u. n. inteligencia nem lakik itt. Nincs senki aki akadékoskodjék, a munkámban. Igaz, segítség sincs sehonnan sem, pedig ugyancsk elkelne egy kis segítség, különösen a sok gyerekhez, mert gyerekből nincs hiány.