ÉRSEK  IMRE : Az egykori kisbodaki általános iskola igazgató tanító emlékezetéből íródott az alábbi visszaemlékezés.

Kicsike faluban élek. Az I. világháború után ide sodort az élet forgószele. Olyan kicsike ez a falu, hogy még temploma sincs. Így tehát  sem pap sem jegyző, sem más u. n. inteligencia nem lakik itt. Nincs senki aki akadékoskodjék, a munkámban. Igaz, segítség sincs sehonnan sem, pedig ugyancsk elkelne egy kis segítség, különösen a sok gyerekhez, mert gyerekből nincs hiány. De már megszoktam a nagy létszámot.

Iskolám ablakai a község közepén felállított harangláb felé nyílnak. Most is ezt a harang állványt nézem, melynek egyik kőfalába három fekete márványtábla van erősítve. A márvány lapjain aranybetűk tündökölnek.Ezt látom én minden nap, és erre tapadnak a kiváncsiskodó gyermekszemek is, valahányszor akarva, akaratlan kifelé révedez tekintetük. E három márványlap aranybetűi községünk hősi halottainak és hadviseltjeinek névsorát jelölik. Ezt látják a gyerekek naponta a földrajz, a történelem, a beszéd és értelemgyakorlat stb, óráin. A nyagyobbak ismerik e névsort, tudják azt is, hogy melyik a közelebbi, vagy távoli rokonuk e nevek viselői közül. Így a mi hőseink nem névtelen hősök. Nevük a gyerekek emlékezetébe, emlékük az ifjúság lelkébe van vésve. Valahányszor Trianon, vagy Csonka -  Magyarország nevét említem iskolámban, mindannyiszor egy - egy gyors pillantás  vetődik a márványlapokra. Óh ! Ha ilyenkor behatolni tudnék az apró gyermeki szivekbe!   ( és ti világ urai, ha ti is olvasnátok ezekből a szivekből.........( talán másképp alakult volna sorsunk  )

A mi községünk gyermekei, és felnőttei minden nap kalapot emelnek a mi hősi halottaink emléke előtt. Mert szent hely ez !  Az Úr Jézus és a boldogságos Szűz Mária szobra van két oldalt a márványlapok mellett elhelyezve. Kora tavasztól késő őszig virágos kert övezi ezt a helyet. Egy hadiözvegy ápolja a virágokat és gondozza a táblákat. Aki még ma is várja férjét, messze napkeletről, talán Szibériából.

Sok éve diszlik már itt a hősök emléktáblája. ( 1926  óta ) A sok év alatt gyönyörű piramisa nevelődökk az ide ültetett négy tujafának, amelyek az elszakított négy országrészt jelképezik. Virágok illata, örökzöld fák árnyéka veszi körül hősi halottaink névsorát. Testük nem itt nyugszik ugyan, de szellemük itt lebeg a virágok illatában, tantermünk közelében, a hősk iránti kegyeletben, mert örök  " Mementó " - ként áll itt a két szobor között, virágerdő és örökzölz fák közepette márványba vésve dicső nevük.

Itt állok kalap levéve, a hősök emléke előtt. Körülöttem teljes pompában a tavasz s én a tavaszi napfényben, virágillatban fürödve, ébren álmodom a nem is oly rég átélt szomorú eseményekről.Lelki szemeimmel látom Drina hegyeinek vadonjait, Galicia hómezőit, Románia iszappal telt fekete földjét, és Ukrajna széles térségeit. Látom a véres csatatereket,, az elszánt harcosokat, a gránát tölcséreket,  a haldokló katonákat, s a névtelen hősök sírhalmait.

Lágy tavaszi szellő suttog az emlék fái és virágai között, de én úgy vélem szellemek járnak itt, a jeltelen sírokban nyugvó hősök  lelkei. Hallani vélem haldokló bajtársaim keserves sóhaját, melyekben az egyik az aggódó apjának, anyjának, a másik hűséges hitvesének,, apjukat váró csacsogó kicsi gyerekeinek utólsó üzenetét küldte általam haza.

Elröppent az álom. A múlt merengéseiből ismét a jelenre ébredek. Elolvasom  újra a hősök neveit. Nem egynek valóban én hoztam meg az utólsó üzenetét. Azóta meggörnyedt a bánkódó szülő, a hitves arcát megbarázdálta az élet ekéje, a csacsogó gyermek felserdült, a nemzet fája új nemzedéket sarjadzott már.

Öregek, ifjak, felnőttek, gyerekek, a szép május havának utólsó vasárnapján jöjjetek rójátok le a tisztelet és a kegyelet adóját a hősök emléke előtt, mert a hősök véréből új élet és áldás fakad arra nemzetre, mely megbecsüli hőseinek emlékét. Ezt az élet - és áldásfakadást szimbolizálja az, hogy a nemzet a hősi halottak ünneplésére az év legszebb havában rendelt napot, melyben legteljesebb a növénysarjadzás, s a virágfakadás.

 A hősök ünnepe az összes iskolai ünnepek között a legszebb ünnepem, vallja Érsek Imre  a kisbodaki iskola egykori igazgató tanítója.. Szebb vagy elöttem, mint Márc. 15 - e,  a Madarak és  Fák Napja , vagy a tanévzáró ünnepély.. Az összehesonlítás nem azért történt, hogy az utóbbiak értékét csökkentsem. Óh nem !  Ha mundezen iskolai ünnepségeket virágszírmokba lehetne elhelyezni, úgy Márc 15 -ét tulipánba, a Madarak és Fák Napját mezei virágba, a Tanévzáró ünnepélyt gyöngyvirágba, s a Hősök űnnepét rózslevél közé helyezném.  Egyik embernek a rózsaillat, a másiknak a gyöngyvirág, a harmadiknak a mezei virágok, vagy a tulipánok szinpompája tetszik, nekem s a község lakóinak a rózsaillat. Talán ezért ünnepli a község lakossága oly bensőségesen a Hősök ünnepét. Ünnepli már sok éve, és egyre bensőségesebben.

Az ünnepség műsora általában az alábbiak szerint zajlott le

:

1    Felvonulás az emlékműhöz

2    Boldog asszony anyánk  ........ének

3    Könyörgés a hősi halottakért ..........ima

4    Szavalatok ............ iskolás gyerekek

5    Koszorúk elhelyezése

6    Hiszek egy Istenben          ének

7    Emlékbeszéd  gyerekekhez ..................egy tanuló

8    Szűz Mária hazánk reménye ...............ének

9    Hadviselt emlékbeszéd  .............. mondja egy hadviselt

10  Himnusz   ............. ének

11  Diszmenet, elvonulás

Az ünnepély általában egy óráig tartott. Délután 4 órakor  indultak a falu végéről a hadviseltek, őket egy vitéz vezetett, majd a tűzoltók, és a leventék következtek. A hadviseltek mellükre tűzték a kitüntetéseiket. Az első pár zászlót és a koszorút vitte. Az iskolás gyerekek felsorakozva vártak a virágokkal feldiszített emlékoszlop előtt.. A felállás a következő volt: Elől a hadiözvegyek, hadiárvák, mögöttük a hadviseltek álltak.  Jobbról a tűzoltók és a leventék, balról  az iskolás gyerekek sorai helyezkedtek el. A hadviseltek mögött pedig a résztvevő közönség.

Elhelyezkedés után harmónium kisérete mellett felcsendült a "  Boldog asszony anyánk"  mélabus dallama.  Az ének után könyörgés következett. Meghatóak voltak ezek a jelenetek. Olyan megindúltan hallgatták az imát, hogy egyesek szeméből könnycseppeket fakasztottak a visszaemlékezés szavai. A koszorúkat maguk a gyerekek készítették, így értékesebb volt a kegyeletnyilvánításuk.

A koszorúk elhelyezése , gyerekek szavalati, és az énekek után a hadviselt ünnepi beszéde következett. Ezt mindig Érsek Imre Ig tanító hadviselt mondta.  Ugyanis Ő is részt vett az I világháborúban, mint 76 póttartalékos tiszt. Ő vezette, védelmezte katonáit a haza védelmében. Történetét ....."  Egy póttartalékos naplója " című könyvében olvashatjuk. A beszéd legfőképp a hadsviseltekhez szólt. Vissza idézve emlékezetükbe a dicső múltat, a sok - sok szenvedést, a háború borzalmait, és a harcterek egxszerű keresztfáit

Az emlékbeszédet és egyben az ünnepséget a Himnusz akkordjaival  folytetták.

A kis falucskának egyszerű népe nem tudott nagy fényt kifejteni az ünneplésben, de annál mélyebben átérezte azt, amiért ünnepet ült. Persze ehhez kellett egy olyan személy, aki maga is szemvedő alanya volt a háború borzalmainak, aki ápolta a történteket, aki gyámolította a hadiözvegyeket, hadi árvákat, aki gyakran elbeszélgetett a derék hadviseltekkel, a háborúban átélt  nehéz viszontagságokról.. Közös érzése volt minden  magyarnak, hogy a hazáért semmi áldozat sem sok. Ezt az érzést oltotta bele a kis tanítványai szívébe Érsek Imre  Kisbodak hadviselt  tanítója. A hősök ünnepe, ahogyan azt Kisbodak község lakossága ünnepelte különösen alkalmas volt erre. Mint ahogyan írja is emlékeztetőjében: " A hősök tiszteletében nevelődik itt fel az új nemzedék. Hiszem, hogy méltó is lesz a hős apák nagy nevéhez. Hősök véréből sarjadzott a magyar ifjúság, benne remélünk, s midőn a költő erős hitével, így hálálkodunk:

Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában!

Hiszek egy Isteni örök igazságban!

Hiszek Magyarország feltámadásában!.